2009. április 22., 11:512009. április 22., 11:51
A diákok nem olvasnak, inkább megnézik filmen, letöltik a világhálóról, vagy egyszerűen nem érdekli őket, és rá sem hederítenek a klasszikusokra. A kortársakról meg ne is beszéljünk, mert azok olvasása előtanulmányokat igényel. Sebaj, majd vesznek könyvet azok, akik irányítani akarják a tömegeket. Nem kell sok, és a lakosság nagy hányada analfabéta lesz, vagy automatizált élőlény.
Ma már napilapot is alig olvasnak az emberek, mondván, benne van minden a tévében. A baj csak az, hogy az a sok minden ki is jön a képernyő mögül, és lebénítja a tudatot. Végre sikerült az annyi éven át kudarcot vallott uniformizálás. A mai gyerekek többsége ugyanazt kéri karácsonyra, ebédre és lefekvésre. Az iskolai kreativitásórák kudarccal végződnek, rajzórán pedig mindenki Barbie-t és gyorséttermet fest.
Szatmáron bezárták a legnagyobb könyvesboltot, Romániából kivonult Közép-Kelet-Európa legnagyobb könyvhálózata. Ez valamit jelent. Eddig a pedagógusok tartották el a könyvkereskedések nagy részét, de mostanság már ők is inkább számítógépet és egyéb hasznos holmit vásárolnak az állami támogatásból. Nem fér otthon a könyv, drága a polc, különben is, az interneten szinte minden megvan, ami nincsen, az valószínűleg nem is érdemes arra, hogy elolvassuk.
A nagyszülők még tudnak mesélni róla, milyen volt a jó Móricz- vagy Jókai-regény, őket kell kérdezni. De mi lesz, ha ők már nem lesznek? A klasszikus magyar irodalmat is magukkal viszik a sírba? Ha a magyar remekművek senkit sem fognak érdekelni, akkor ki fogja majd olvasni az örökzöld világirodalmi alkotásokat? Drága a nyomdafesték, már Gárdonyit is meghúzzák.
A Klasszikusok rövidenből meg lehet tudni, ki kit ölt meg, de azt már nem, hogy miért, és közben tavasz vagy tél volt-e. A mostani általános iskolásokat egyébként nem is érdeklik a tájleírások vagy a szemléletes jellemrajzok. Unalmasnak tartják őket, sokkal jobban élvezik a virtuális harci játékokat meg az autóversenyeket. Érdeklődés hiányában nemcsak a könyvesboltokat, hanem az iskolákat és a színházakat is be fogják zárni. A jövő nemzedéket az internet és a tévé neveli majd fel.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.