VEZÉRCIKK – A politika a kompromisszumok művészete – tartja a mondás, és mi is csak egyetérteni tudunk azzal, hogy bizonyos esetekben a felek többet nyerhetnek, ha valamennyit engednek, mint ha mindketten körömszakadtáig ragaszkodnak követeléseikhez.
2014. május 08., 20:342014. május 08., 20:34
Az RMDSZ és koalíciós partnere, a Szociáldemokrata Párt (PSD) viszonyában például a még éppen elfogadható kompromisszumok körébe tartozik, ha az EP-választásig már nem töltik be az RMDSZ-nek járó államtitkári tisztségeket. Mindkét párt kampányol, és az a két hét már nem a világ.
Azt viszont már engedtessék meg vállalhatatlan kompromisszumnak tekintenünk, hogy a magyar szervezet koalíciós partnere a magyarellenes érzelmekre nem csupán rájátszva, de egyenesen azokat szítva kampányol. Elfogadhatatlan, hogy Szatmár megyében maga Ponta kormányfő buzdítja az ellenzéki pártok szavazóit is arra, hogy a PSD frissen igazolt jelöltjére szavazzanak, nehogy a magyaroké legyen a mandátum, az pedig egyenesen vérlázító, hogy a szociáldemokraták egyik, a magyarellenességet immár főállásban művelő honatyája ellenséges államnak nevezze Magyarországot.
Vannak határok, amelyeknek az átlépése még kampányban sem megengedhető. A gyűlölet szítása, a kisebbségellenes érzelmekre való rájátszással való voksszerzés nem lehet szalonképes, nem lehet legyinteni, hogy ugyan, kampány van. Ha ugyanis kampányban bocsánatos bűnnek tekintik, azáltal legitimálják ezt a fajta diskurzust, amely aztán már kampányidőszakon kívül is állandósulhat.
Ezért a kompromisszumkészség mellett a magának a magyarság kizárólagos képviselőjének szerepét vindikáló szervezetnek talán illene nyilvánosan az asztalra csapnia. Már csak azért is, mert például amikor arról lett volna szó, hogy magyar pártokkal fogjon össze, és közös, koalíciós listát állítsanak az EP-választásokra, megmutatta, hogy tud ő kompromisszumképtelen is lenni.
Igaz, az RMDSZ hegemóniáját elfogadó, önállóságát jórészt feladó MPP-vel már hajlandó egyeztetni az autonómiatervezetről. Bizonyára komoly, érdemi egyeztetés és véleményütköztetés zajlik majd, és nem tekinthető az egész – hogy az RMDSZ-elnököt idézzük – kampányidőszakra időzített „médiabalettnak”.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!