2012. április 24., 08:492012. április 24., 08:49
A móka már tavaly nyáron elkezdődött, épp itt, az ablakom alatt. Félreértés ne essék, én is nagyon szeretek nyári estéken valami zölddel körülvett teraszon baráti beszélgetésekbe merülni egy sör mellett, de ezt általában nem olyan helyen szoktam intézni, ahol harminc lakás ablakából bámulnak rám a lakók.
A szomszédok – úgy tűnik, kellemes baráti társaság – június környékén kezdték el az ablak alá hordani különbejáratú kocsmateraszukat. Előbb csak két-három farönköt, amire lekucorodtak, majd egy nagyobb deszkát, ami asztalként szolgált. Szép fokozatosan az egészet összekalapálták, összeszegelték, míg nyár közepére egy székekkel körülvett kávézóasztal virított odalent, a tömbház melletti zöldövezetben. Első emeleten lakom, a konyhaablakomon nincs függöny, így langyos nyári estéken kölcsönösen méregettük egymást az ott tanyázó úriemberekkel, miközben ők a munkás nap után megérdemelt habzó italukat fogyasztották, én meg főztem. Könnyű lehet kitalálni, hogy a méregetés nagyobbik részét melyikünk végezte.
Segítek: nem én.
Optimista típus vagyok, így reménykedtem, hogy a következő teraszszezonra inkább máshová szoknak át, de reményeim elfagytak az első hóval, amikor annak lehettem tanúja, hogy hőseink gondosan nejlonba tekerik a fából tákolt kocsmai berendezést, egy részét elszállítják, a többit meg az elemektől vízhatlan borítással védve ott hagyják az ablak alatt. Idén pedig, épp amikor az első rügyek kipattantak, arra lettem figyelmes, hogy a szomszédok sáncot ásnak a zöldövezetben.
Néhány napig a férjjel közösen találgattuk, vajon mire is lesz az jó. Gondoltam, lehet, facsemetéket akarnak ültetni körös-körbe, s így könnyítik meg a locsolást. Nagyobbat nem is tévedhettem volna: a sáncba ugyanis fák helyett magas, vékony cölöpöket plántáltak, közéjük dróthálót húztak, amelyet a piros-narancssárga szalaggal tettek feltűnővé. Körbekerítették saját kis nyári teraszukat, és még arra is figyeltek, hogy illetékteleneknek eszükbe se jusson behatolni – az már kevésbé izgatta őket, hogy köztéren teszik mindezt.
Az ablakom alatt. És biztosan ahhoz sincs semmi köze az egésznek, hogy alattunk, a földszinten, pontosan a „terasz” mellett egy igen csinos egyetemista lány lakik.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.