2011. június 14., 09:442011. június 14., 09:44
A nagy sietség oka roppant egyszerű: a tavalyi megszorító intézkedések, a várt gazdasági reform elmaradásának terhét nyögő PDL jelenleg sehogy sem képes húsz százalék fölé tornásznia népszerűségi mutatóit, ezért a támogatottságához kell igazítania a választókerületeket felölelő régiókat. Azaz úgy kell létrehozni az új közigazgatási egységeket, hogy azok minél nagyobb arányban passzoljanak a narancsos „felségterületekkel”, növelve a demokrata önkormányzati, régiós képviselők megválasztásának esélyét. Ha nem így lenne, nem ütnék a vasat, hogy a jövő évi helyhatósági választásokat már az új közigazgatási felosztás alapján rendezzék. Ezért utasítja el a PDL régióátszervezési elképzelését a balliberális ellenzék, és fenyegetőzik utcai tiltakozások megszervezésével, Victor Pontáék ugyanis tudják, hogy a Traian Băsescu által szorgalmazott, Emil Bocék által pedig felvállalt koncepció gyakorlatba ültetése megnehezítené a 2012-ben ígérkező választási győzelmüket.
A kormány és az ellenzék közötti nézetkülönbség alapesetben nem is lenne tragédia, ha azt vesszük, hogy néhány évvel ezelőtt még bizony nem akadt román párt és politikus Bukarestben, amely és aki ne tartotta volna ördögtől való, Románia területi épségét veszélyeztető, ergo irredenta, szeparatista törekvésnek az ország regionalizációját, közigazgatási újrafelosztását célzó kezdeményezést. A baj csak az, hogy jelenleg a demokraták, illetve a szociáldemokraták és liberálisok elképzelése egyaránt elfogadhatatlan az erdélyi magyarok számára, mivel a jelentős számban magyarok lakta területeket odacsapná a román vidékekhez. A nagyobbik gond, hogy a PDL mindezt a kisebbségi törvény elfogadásának árán igyekszik ledugni az RMDSZ torkán, hiszen a jelek szerint egy csomagban kíván felelősséget vállalni a két jogszabályért, ez esetben a szövetség nem szavazhatná meg az ellenzék bizalmatlansági indítványát, mert akkor a saját kisebbségi törvényét utasítaná el, aminek ódiumát a demokraták az RMDSZ honatyáira zúdítanák. Hamarosan eldől: az RMDSZ és a PDL közül mely alakulat számára fontosabb fenntartani a jelenlegi koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!