2010. augusztus 19., 10:122010. augusztus 19., 10:12
Előbb arról kérdezett, hogy milyen nyelven válthatnánk néhány szót, aztán halkan és bizalmasan tette fel a kérdést: „Hajlandó lenne-e szükség esetén együttműködni a gép személyzetével?” Nehezen elképzelhető, hogy lett volna olyan férfi utazó a fedélzeten, aki nem szeretett volna együttműködni a meglehetősen kedves és dekoratív légikisasszonnyal. Valószínű, hogy sokan még a kasszafúrástól, vagy egyéb képtelenségtől sem riadtak volna vissza, ha azt vele kellett volna csinálni.
Az a tény pedig, hogy a megannyi utas közül kimondottan engem választott, hát – hogyan is fogalmazzak –, önbizalom-erősítő volt. Lám, itt van egy bombázó, aki csak úgy végignéz a gépen, és egyenesen hozzám jön, engem szólít meg. Csak akkor merült fel némi kétség a kiválasztottságommal kapcsolatban, amikor azt is hozzátette: akkor sincs semmi baj, ha nem kívánnék együttműködni; ebben az esetben azonban más helyre kell ülnöm. Kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy nem a személyem, hanem a hely a kiválasztott, amelyre leültem, de természetesen igennel válaszoltam. Ami pedig ez után következett, az meglehetősen bizarrnak tűnt. A kisasszony ugyanis afféle gyorstalpaló tanfolyamot tartott arról, hogy mit is kell tennem „szükség esetén”.
Megtudtam, milyen klappantyút kell lehúzni ahhoz, hogy a mellettem levő vészkijárat kinyíljon, hogy a szárnyra nyíló ajtónak tulajdonképpen nincsen sarka, ha a klappantyút lehúzom, a gép oldalának egy darabja a kezemben marad, ez után pedig az a feladat, hogy a lekerekített sarkú, téglalap alakú repülőgépfal-darabot fordítsam el, és dobjam ki a gépből amilyen messze csak tudom, aztán pedig induljak is kifelé, hogy ne akadályozzam az utánam jövők kijutását.
Mindezt persze „szükség”, azaz repülőszerencsétlenség esetén. Kissé rosszulesett, hogy a gyönyörű légikisasszony mindjárt a legrosszabbra gondolt, mikor annyi jót is mondhatott volna. Arra gondoltam, mi lenne, ha a vonatra szállván arról kérdezne a kalauz, mit szeretnék, hol helyezzék majd a testemet örök nyugalomra. Késő este volt, fáradt voltam, de az utazás időtartama alatt nem jött álom a szememre. Pedig a lábamat is ki tudtam nyújtani.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
Látogatottsági adatok