Megy a birkózás Bukarestben: a mesterségesen felkorbácsolt indulatok közepette ki talál hamarabb valamilyen nyerő fogást ezeken a nyughatatlan, holtukig elégedetlenkedő, berzenkedő magyarokon.
2013. augusztus 19., 19:502013. augusztus 19., 19:50
2013. augusztus 19., 19:512013. augusztus 19., 19:51
Az elítélő nyilatkozatok, durva beszólások, sértések és fenyegetőzések immár nem elég hatásosak – vér kell. Ezt akarja kérve-kéretlenül megadni a kormánykoalíció két feje, illetve az államfő is, akik egyaránt készek korlátozni, betiltani, büntetni.
Tőkés Lászlóra 2009-ben, a Temesváron kirobbant forradalom húszéves évfordulóján a világ minden tájáról zúdult a sok elismerés. Az akkori viszonyok közepette Bukarest sem volt szűkmarkú: a kommunista rezsim megbuktatásában játszott kulcsszerepéért Traian Băsescu államfő a legmagasabb állami kitüntetést, a Románia Csillaga lovagkeresztjét adományozta Tőkésnek. Az Európai Unió egyik alapítójáról elnevezett Robert Schuman-díj kiérdemlésével pedig – amelyet szintén 2009 decemberében kapott meg Tőkés az Európai Néppárttól – olyan korszakalkotó személyiségek mellé került a neve, mint például II. János Pál pápa.
Ponta, Antonescu és Băsescu a román lovagkereszt kilátásba helyezett megvonásával arra a feketelistára helyezné át Tőkést, amelyen a hosszú börtönbüntetésre ítélt Cătălin Voicu vagy a hírhedt Corneliu Vadim Tudor neve tündököl. Ráadásul egy olyan mondvacsinált ürügy hajtja a népvezéreket, amely nem áll meg a lábán: a Tőkés által felvetett védhatalmi státus fogalma csupán politika-politológiai, nem pedig nemzetközi jogi terminus, és nem azonos a protektorátus vagy védnökség kifejezéssel, amely már összefüggésbe hozható a szuverenitás kérdésével vagy a határmódosítási szándékokkal.
A hab a tortán pedig az, hogy elemezők szerint Tőkés semmi újat nem mondott Tusványoson: Magyarország már rendelkezik a politikai értelemben vett védhatalmi státussal az erdélyi magyarok felett, amelyet Budapest és Bukarest a kétoldalú magyar–román alapszerződés aláírásával szentesített. De persze minden tény és érv háttérbe szorul, ha erőből politizálunk, mit sem törődve az együttélés írott-íratlan, demokratikus szabályaival.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
szóljon hozzá!