Játszadoznak: pattog a labda onnan ide, innen oda. Adnak is, meg kapnak, de állják a sarat, legények ők a gáton. Igazi kemény legények.
2014. március 23., 19:522014. március 23., 19:52
Mert nem holmi óvodai hétköznapról szól az alábbi beszámoló, hanem az ország legfelsőbb szintjén dúló szájkaratéról. Elnök és miniszterelnök mérkőzik meg naponta többször is: látszik, hogy az idő telik, közelegnek az EU-választások, már nem lehet a vacsora előtti félórás-órás pihenőidőt bikkfanyelvű nyilatkozatokkal ellopni, szükség van egy-egy délelőtti energiabombára is, ami feldobja a munkahelyi egyhangúságot.
A forgatókönyv egyszerű, Oscar-díjra egyik fél se számítson: reggel kiáll az egyik, gurít egy nagy lufit, nemsokára jön a másik, utolsó hazugnak és csalónak nevezi az előtte szólót, majd mond ő is egy hasonlót. A kora esti félhetes sávban aztán lehetőleg fordított a sorrend, de a lényeg ugyanaz. És mivel a magán- és mássalhangzók sora is véges, gyakran előfordul, hogy a reggeli vagy esetleg előző esti szavainak mond ellent másnap vagy harmadnap reggel.
Sebaj, ha esetleg egy-egy kotnyelesebb újdondász visszakérdezne, őkelméék válasza készen vár a mellényzsebben: a kenyéradójukról húzzák le a vizes lepedőt, elmondva ilyen-olyan aljas bérencnek, adócsalónak, árulónak, majd anélkül, hogy a legegyszerűbb és a legtöbb embert érdeklő kérdésre válaszolnának, legföljebb eltanácsolják az ugrifüles kérdezőt a sajtós mesterség további gyakorlásától.
Ezzel el is ülnek a purparlé hullámverései, és vígan megy minden tovább: összevesznek, kibékülnek, sárral dobálják, majd szeretettel pucolgatják, fényezik egymást. Ennek az apály-dagálynak lehet külön forgatókönyve, de az sem kizárt, hogy a két korifeus a természetes bioritmusukra, emésztésük, anyagcseréjük, testi-lelki jólétük hullámzására bízza magát. Lesz, ahogy lesz, kit érdekel. A mai barát holnap már ellenség – és fordítva.
Hogy mindez milliók feje fölött, és ami ennél sokkal fontosabb: a bőrére-zsebére folyik, őket mindössze annyiban érdekli, hogy épp ezekre a milliókra, az „istenadta népre” hivatkoznak a hadovájukban. Mindketten a népjólétért élnek, tehát csakis a másik lehet a hibás, ha a nép létén rajtaül a béka, és ülepe alól nem látszik ki semmi.
Mentségükre legyen mondva, hogy ők is a nép fiai, nekik és családjuknak sem árt időnként jól élni. De ha bárki azt kérné, ők meghalni is képesek volnának érte, még ha belegebed is a szerencsétlen népség az ő nagy heroizmusukba.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!