2010. november 12., 10:552010. november 12., 10:55
Az új jelölt, Árpád-házi Daka József nem tehénlepénnyel gurigázik: igazi despotához méltóan bejelentette a trónigényét. A trónörökös saját bevallása szerint azért most jelentkezett be főbérlőnek a budavári palotába, mert bosszantja, hogy a Habsburgok mozgolódni kezdtek. Trónigényét egy gyönyörű, romantikus történetre alapozza, miszerint IV. Béla királyunk a tatárjárás idején Jolanda nevű lányát egy Kadan nevű mongol kánhoz adta, hogy cserében a mongolok kitakarodjanak az országból.
Amit meg is tettek, de aztán Kadan Jolanda unszolására visszatért, nevét Dakára változtatta, és leszármazottaik azóta is Szegeden élnek. Amúgy meg 1944 nyarán teljes titokban Horthy Miklós már megkoronázta őt, hogy így lezárja a fia, Horthy István halála utáni örökösödési vitákat. Ebben minden bizonnyal igaza is van – mármint a tekintetben, hogy az esemény titokban történt, sőt akkora titok, hogy még maga Horthy sem tudott róla, legalábbis sem emlékirataiban, sem máshol nem tett róla említést. Jómagam amúgy nem ellenezném a királyság visszaállítását, a köztársaság intézményének rövid pályafutása alatt is elég ideje volt arra, hogy lejárassa saját magát, csak hát az ősz trónörökös éppen akkor lépett színre, amikor a haladó erők újabb végzetes csapást mérnének az ősi címekre. Molnár Csaba szocialista képviselő ugyanis olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek értelmében szigorúan büntetnék a nemesi címek használatát.
A respublika jakobinus lelkületű házőrzőjét még az sem zavarta reakcióellenes igyekezetében, hogy már létezik egy 1947-es törvény, ami épp erről rendelkezik, de hát pont aranyszájú Gyurcsány Ferenc hűséges famulusától, egykori kancelláriaminisztertől nem is várhatjuk el, hogy a tények megzavarják. Szóval vészterhes idők járnak a szegény trónörökösökre, úgyhogy Árpád-házi Daka József talán jobban járna, ha egy időre illegalitásba vonulna. Van is olyan hely, ahol nyugalmat és napi háromszori étkezést is biztosítanának számára, sőt magával Julius Caesarral vagy Napóleonnal is találkozhatnának. Egyszerre rögtön hárommal is.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.