2010. november 12., 10:552010. november 12., 10:55
Az új jelölt, Árpád-házi Daka József nem tehénlepénnyel gurigázik: igazi despotához méltóan bejelentette a trónigényét. A trónörökös saját bevallása szerint azért most jelentkezett be főbérlőnek a budavári palotába, mert bosszantja, hogy a Habsburgok mozgolódni kezdtek. Trónigényét egy gyönyörű, romantikus történetre alapozza, miszerint IV. Béla királyunk a tatárjárás idején Jolanda nevű lányát egy Kadan nevű mongol kánhoz adta, hogy cserében a mongolok kitakarodjanak az országból.
Amit meg is tettek, de aztán Kadan Jolanda unszolására visszatért, nevét Dakára változtatta, és leszármazottaik azóta is Szegeden élnek. Amúgy meg 1944 nyarán teljes titokban Horthy Miklós már megkoronázta őt, hogy így lezárja a fia, Horthy István halála utáni örökösödési vitákat. Ebben minden bizonnyal igaza is van – mármint a tekintetben, hogy az esemény titokban történt, sőt akkora titok, hogy még maga Horthy sem tudott róla, legalábbis sem emlékirataiban, sem máshol nem tett róla említést. Jómagam amúgy nem ellenezném a királyság visszaállítását, a köztársaság intézményének rövid pályafutása alatt is elég ideje volt arra, hogy lejárassa saját magát, csak hát az ősz trónörökös éppen akkor lépett színre, amikor a haladó erők újabb végzetes csapást mérnének az ősi címekre. Molnár Csaba szocialista képviselő ugyanis olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amelynek értelmében szigorúan büntetnék a nemesi címek használatát.
A respublika jakobinus lelkületű házőrzőjét még az sem zavarta reakcióellenes igyekezetében, hogy már létezik egy 1947-es törvény, ami épp erről rendelkezik, de hát pont aranyszájú Gyurcsány Ferenc hűséges famulusától, egykori kancelláriaminisztertől nem is várhatjuk el, hogy a tények megzavarják. Szóval vészterhes idők járnak a szegény trónörökösökre, úgyhogy Árpád-házi Daka József talán jobban járna, ha egy időre illegalitásba vonulna. Van is olyan hely, ahol nyugalmat és napi háromszori étkezést is biztosítanának számára, sőt magával Julius Caesarral vagy Napóleonnal is találkozhatnának. Egyszerre rögtön hárommal is.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.