2011. június 27., 09:132011. június 27., 09:13
A szövetség hétvégi döntése, amelyben elvetette a Băsescu által javasolt megamegyés felosztást, illetve a két székely megye megmaradásával járó kompromisszumos felajánlást is, az államfő és a PDL vezető politikusainak nyilatkozatai szerint azt jelenti, hogy a közigazgatási átszervezés kérdése – még ha csak ideiglenesen is – lekerül a napirendről. Ez pedig az ötlettel előrukkoló Băsescu vereségét jelenti.
Csakhogy amit Băsescu elveszített a vámon, azt könnyen visszanyerheti a réven. Józan számítás szerint ugyanis az RMDSZ máshogy nem dönthetett, mint hogy elutasította a romániai magyarság nagyobbik részének beolvasztásával fenyegető tervezetet. Băsescu és a PDL-s politikusok nyilatkozatai pedig a viccbeli medvét idézik, akiről híre megy, hogy halállistája van, de amikor a nyuszika megkérdezi, hogy nem húzná-e ki róla, készségesen megteszi. Hiszen már előre közölték, hogy ha az RMDSZ nem fogadja el a javaslatot, akkor jegelik a témát.
Băsescu ugyanakkor azt is leszögezte, hogy az RMDSZ által a koalícióban maradás feltételéül szabott kisebbségi törvény felelősségvállalással történő elfogadása csakis a régiótervvel egy csomagban történhet. Márpedig ezt úgy is lehet értelmezni, hogy ha nincs régiótörvény, akkor kisebbségi törvény sincs. Az RMDSZ elnökének hétvégi nyilatkozatai alapján úgy tűnik: jelenleg ez a forgatókönyv érvényesül. Ez pedig mégiscsak Băsescunak és a PDL-nek kedvez, hiszen ha bizonytalan időpontig halasztódik az ügy, talán mégsem vonják a fejükre az árulás vádját a soviniszta ellenzék részéről. Az RMDSZ számára viszont jókora presztízsveszteséget jelent, ha nem lesz kisebbségi törvény, de ígéretei ellenére mégis a koalícióban marad.
Hiszen igaz ugyan, hogy ellenzékben nem tudnak semmit elérni – de hát a jelek szerint kormányon sem sokkal többet. Persze korai még temetni a kisebbségi törvényt, de a zászló most nem az RMDSZ-nek áll. És talán a magyarságnak sem: gyanús, hogy a magyar EU-elnökség lezárultával az eddig olyanynyira szívélyes román kormány részéről is egyre több a barátságtalan lépés a magyarokkal szemben.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!