2013. március 14., 08:482013. március 14., 08:48
Băsescu elmaradt térségként könyveli el a Székelyföldet, ahová „mindenféle 500 dolláros magyar kft. érkezett”, a nagybefektetők viszont távol maradtak. Emiatt pedig, ha most Hargita és Kovászna megye különálló régiót alkotna, és a helyben megtermelt pénzből kellene megélnie, az államfő szerint ez lenne Európa legszegényebb vidéke.
Ha nagyon akarunk, találhatunk olyan adatokat, amelyek szerint Hargita és Kovászna bizonyos tekintetben az átlagon felül teljesít, az összkép azonban valóban egyértelmű: a két székely megye nem áll jól. Itt a „magyar világban” sem dübörgött a gazdaság, a polgárosodás, az iparosítás késlekedett, a román hatalomátvétel után, még inkább a kommunizmusban pedig már irányítottan próbálták elsorvasztani a térséget. A 21. századnak bezárt gyárakkal, nagy munkanélküliséggel vágott neki a Székelyföld, amelynek gazdasága a csupán az önfenntartást biztosító agrártermelésre épült, egy kis sajátos turizmussal „megspékelve”.
Ebből, ilyen formában valóban nem lehet megélni. Csakhogy Băsescu és a sok szkeptikus a mai helyzetben két lényeges szemponton előszeretettel átsiklik. Egyrészt mi garantálja, hogy mondjuk a jelenlegi fejlesztési régió közigazgatási egységgé nyilvánításával – Brassó, Szeben, Fehér és Maros megye társaságában – Hargita és Kovászna „felhízlalható” a várt szintre? Ugyanakkor egy ennél fontosabb tényt szintén mellőznek a megmondók: a helybéliek akaratát. Románia területén ugyanis ma nincs még egy olyan vidék, amelynek lakói annyira szeretnének bizonyítani, mint a székelyek, hiszen az autonómiatörekvések egyik alapköve a felelősségteljes építkezés, a megkétszerezett munka felvállalása. Ha ma megengednék ennek a közösségnek, szívesen megmutatná, önerőből mire is képes – csak a lehetőséget kellene végre megadni.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.