2011. december 08., 08:392011. december 08., 08:39
A meggyőzés alaptörvénye, hogy minden kollégával az ő sajátos természetének megfelelő módon jársz el.
Először ugye ott van a szerény, jámbor vagy vidám emberke. Vele végtelenül kedvesen kell bánni, mintha hímes tojás lenne. Egy mosoly után őt nem kell meggyőzni semmiről, szinte mindent elfogad, amit mondasz neki, szó nélkül megteszi, amit kérsz. Konstruktívan kell hozzáállni ahhoz a kollégához is, aki szeret beszélni.
Ha szeret beszélni – kérdem én –, miért ne hagyjuk beszélni mindenről? Hát nem? S nagyokat bólogatsz, ameddig az X témát mondja, aminek semmi köze a munkához. A sok duma közt úgy elkészült az illető oldala, mint a pinty. Hiába áll melletted végig, még azt se veszi észre, hogy a te elképzelésed szerint az egész átalakult. Keményebb diónak tűnik a magabiztos, hiperaktív munkatárs, aki akár a te munkádat is elvégezné helyetted.
Őt valóban nehezebb meggyőzni arról, hogy valami nem stimmel. Ilyenkor kell bevetni a professzoros stílust. Komoly arccal ecseteled, hogy te mindent megtettél, hogy minél több szöveget beszuszakolj a cikkének szánt keretbe, minden csalást bevetettél. Sőt, hogy lássa, őt mennyire megbecsülöd, az eddigieken kívül még egy pluszcsalást is elvégzel a szeme láttára. Erre az esetek többségében nagy sóhajjal, pl. hatalmas vágással csökkenti cikkének méretét. Végül, ritkán a favágómódszerhez kell folyamodni. Ilyenkor irigykedünk mi, a tördelők, a korrektorlányokra. (Az ő asztalukon ugyanis ott lapul a „megfellebbezhetetlen” atomfegyver. Vagyis a helyesírási szótár.) Mi tőlük eltérően csak növelhetjük a szerkesztők feszültségét az „ez a cím reménytelenül hosszú”, „csekély kétezer karaktered lóg”, „az oldalt át kell tördelni, így lehetetlen” típusú mondatokkal. Beválik.
Jó, jó – mondhatja valaki –, ezek a módszerek mind működnek, ha pl. mezei szerkesztőkkel van dolgod. No de mi van, ha egy főnököt kell meggyőznöd valamiről, amit ő nem akar? Hát, valóban, elismerem, ilyenkor valami teljesen eredeti trükk kell. Először csak szerényen javasolsz neki valamit, felsorolod, menynyi előnnyel jár, ha így lesz. Végül a főnököt rávezeted, hogy a te megoldásod tulajdonképpen az ő ötlete volt. A siker garantált.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.