JEGYZET – Árvízügyekben nem kérte ugyan senki a tanácsomat, mégis megteszem, mert ami évszakról évszakra, esztendőről esztendőre nálunk zajlik, az már minősíthetetlen.
2014. április 27., 20:372014. április 27., 20:37
Esett egy kis eső, a déli megyékben, különösen abban, aminek az egyik jelenlegi helyettes miniszterelnök a mindenható kiskirálya, máris vízben áznak a falvak utcái, az emberek bokán felül tocsognak a sárban. Intézkedni viszont senki nem intézkedik, mert ugyebár a kiskirály is ember, neki is szüksége van egy kis húsvéti kikapcsolódásra, amikor lecsukja a telefonját.
Egy idős ember könnyeivel küszködve mutat az elöntött házára, és panaszolja, hogy mindenki, aki segíteni tudna, elérhetetlen. Különösen az említett helyettes miniszterelnök, aki a kampányban naponta ötször-hatszor is felhívta a panaszkodót, ő lévén a község főkortese, most viszont nem válaszol. Negyednapra aztán megérkezett a miniszterelnök, a helyettese és a vizekért felelős miniszter asszony és egy nevetséges, felfújható csónakban ülve végigvonultak a kacsaúsztatónak is sekély tocsogón úgy, hogy tűzoltók húzták-tolták az alkalmi járművet.
Az egész félelmetesen hasonlított ahhoz az ábrasorozathoz, ahogy valamikor hajdanán a piramisokat építette a rabszolgahad. Így van sajnos: ezeknek az embereknek semmiféle fogalmuk nincs arról, mit is kellene ilyenkor tenni, legföljebb közvetlen elődeik példája, a terepjáró ablakából a gyerekeknek csokoládét, majd az árvízkárosult helyi asszonyoknak a magáéhoz hasonló tűsarkú topánkákat osztogató szőke miniszteri démon, illetve nyolc évvel ezelőtt az akkori miniszterelnök „ártatlan” kérdése, hogy netán többcsillagos szállodákat óhajtanának vízmosta vályogházaik helyébe?!
Kérdeznék meg talán a nagy ellenfele, Kossuth által a legnagyobb magyarnak nevezett Széchenyit, aki külhoni utazásai során megtanulta: a folyómedrek szabályozása nélkül elképzelhetetlen a gazdasági fejlődés. És saját pénzén fizetett szakemberekkel móresre is taníttatta az alföldi falvakat és a termést folyton veszélyeztető folyókat, mindenekelőtt a Tiszát. Ha pedig azt mondanák ezek a mostani okostojások, hogy a 170 éves tapasztalat már elavult, akkor menjenek el bármelyik holland faluba, ahol nagyon súlyos pénzbírság várna arra a családra, aki – egyébként elképzelhetetlenül – merné nem kitakarítani hetente a háza előtti árkot.
De ez nagy megerőltetés volna, könnyebb várni a csodát, a máshonnan érkező segítséget, hívogatni lezárt telefonokat vagy éppen csónakázni a tűzoltók vontatta gumialkalmatosságban.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!