Az Izrael elleni október 7-i, tömegmészárlásba torkollt Hamász-terrortámadás és a húszik rakétatámadásai mögött ugyanúgy Irán áll patrónusként, mint a Hezbollah által kilőtt rakéták mögött – nem csoda hát, hogy Izarel igyekezett két legyet is ütni egy csapásra.

Haníje az októberi terrortámadás óta amúgy is a célkeresztben volt, viszont azzal, hogy éppen az iráni fővárosban küldték át a másvilágra – ahol viselt dolgai miatt remélhetőleg nem a Paradicsomban élvezi a hurik társaságát, hanem egy szinttel lejjebb a Sajtán személyesen felügyeli a válogatott kínzásait –

A beszámolók szerint az akciót a Moszad koordinálta, amely – hogy még jobban fájjon – az elit iráni Forradalmi Gárda két emberét fizette le, hogy telepítsenek pokolgépet az új iráni elnök beiktatására érkezett Haníje szobájába.

A többi – Haníjével együtt – történelem.

Azzal, hogy folyamatosan „a kis Sátán” Izrael ellen uszított, sőt finanszírozta az ellene folytatott terrorista tevékenységet, kiporovokálta az izraeli válaszcsapást, akárcsak idén tavasszal, amikor az izraeli hadsereg az október 7-i események megtorlásaként Damaszkuszban végzett a Forradalmi Gárda több vezetőjével.

Akkor – bár igazán nem fűlt hozzá a foga – a damaszkuszi csapásra úgy válaszolt, hogy háromszáz rakétát és drónt lőtt ki Izraelre, amelynek 99,99 százalékát az izraeli légvédelem az amerikai és a brit haditengerészet helyszínen tartózkodó egységeivel, illetve – hogy ez is jobban fájjon – a jordániai légvédelemmel közösen ártalmatlanította.

– csakhogy a mostani helyzet mégiscsak más, hiszen „a kis Sátán” immár az iráni fővárosban csapott le, amire a harcias retorika miatt most valamilyen hasonló nagyságrendű válaszcsapást vár el a fanatizált tömeg.

A teheráni vezetés most a retorziók retorikai szakaszánál tart, és a katonai válasz megalapozásaként terrorizmussal vádolja Izraelt, ami nem kissé vastag arcbőrt jelez.

Elvégre egy olyan állam részéről amiatt panaszkodni szemforgatva, hogy Izrael „állami terrorizmust” folytat, amelynek egyik legfőbb „exportcikke” a különböző terrorista csoportok finanszírozása a térségben, igencsak nevetséges.

Ráadásul a rendszer társadalmi támogatottsága sem túl acélos – bár persze a fanatikus keménymagra mindig számíthatnak –, így már csak ezért is meg kell próbálni patikamérlegen kimérniük, hogy mi lehet az adekvát reakció.

Arról nem is beszélve, hogy a térségben immár jóval nagyobb és komolyabb felszereltségű amerikai haderő állomásozik, így abban Teherán biztos lehet, hogy

Ugyanakkor egy összehangolt támadás – amelyben a Hamász, a Hezbollah, a húszik, illetve Irán szíriai és iraki proxyjai is rész vennének, és esetleg még magányos, pokolgépes, lőfegyveres vagy akár csak késes terroristák Izraelen belül – súlyos károkat okozhat és számos halálos áldozatot követelhet.

Egyébként ha már Izrael: a konfliktus elnyújtásában az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu is kiemelt felelősséget visel.

Azt megjegyezve, hogy Haníjéért annyira nem kár, hiszen emberek ezreinek vére tapad a kezéhez, azért mégiscsak ő volt az a terrorista vezető, akivel a lehetséges tűzszünetről és az izraeli túszok szabadon bocsátásáról meg lehetett volna állapodni.

Csakhogy

Az október 7-i terrortámadás előtt súlyos belpolitikai válsággal kellett szembe néznie, a balliberális ellenzék tömegeket vitt az utcára, hogy tiltakozzanak a Legfelsőbb Bíróság működését szabályozó módosítás ellen, amely lehetővé tette, hogy a politikailag és ideológiailag nem éppen a legelfogulatlanabb testület a megfoghatatlan „észszerűségre” hivatkozva meszeljen el neki nem tetsző törvényeket.

A terrortámadás azonban lehetőséget teremtett arra, hogy a Hamász elleni megtorlás irányítása révén a nemzet megmentőjeként tüntesse fel magát, azonban a mércét túl magasra tette.

Bizonyára sokak vágyálmait fogalmazta meg, amikor arról beszélt: a cél a Hamász teljes beszántása, tagjainak kiiktatása és fegyverarzenáljának felszámolása, azonban egy olyan mozgalomról van szó, amely évtizedek óta a legfőbb szervező erő Gázában, szociális és oktatási feladatokat is ellát, és amely már óvodás kortól neveli az utánpótlását.

Ezért aztán

Ezért Netanjahura egyre nagyobb külső és belső nyomás nehezedett, hogy állítsa le a gázai offenzívát. Így most jól jöhetett neki Haníje kiiktatása, hiszen ezzel elodázódik – ha nem teljesen ellehetetlenül – egy olyan kompromisszumos fegyverszünet és túszalku megkötése, amelyből ő csak arcvesztéssel kerülhet ki.

A cél, a Hamász teljes kiirtása ugyanis nem valósult, és nem is valósulhat meg – legfeljebb a szervezet olyan mértékű meggyengítése, hogy ellenőrzés alá lehessen vonni, és hosszú ideig ne jelenthessen veszélyt, és ne lehessen kormányzó erő Gázában – és persze sehol máshol.

Mert ismételjük át még egyszer:

Talán ez az egyik ok, amiért az „elnyomott” palesztinokért tüntető nyugati woke neomarxisták ennyire szeretik őket, hiszen ez a céljuk – mármint a kereszténységen alapuló nyugati tradíció felszámolása – közös.

Csak ezek a szerencsétlenek azt nem képesek felfogni, hogy az elpusztítani kívánt nyugati eszmekörnek a woke neomarxizmus, illetve a woke neomarxisták is részét képezik.

És abból, hogy a kiiktatott vezér helyére azt a Jahja Szinvárt választották meg a Hamász élére, aki az október 7-i szörnyűségeket kitervelte,

Ugyanakkor a Nyugatnak – a Netanjahu-kormánnynal szembeni, esetleg megalapozott kritikák mellett is – elemi érdeke, hogy ne eszkalálódjon a konfliktus, és Izrael ne szenvedjen végzetes csapást, ezért fontos, hogy a lehető legtöbb eszközzel igyekezzen elrettenteni Iránt és szövetségeseit egy meggondolatlan válaszlépéstől.

Emellett Oroszország a szíriai támaszpontja mellett még jobban megvetné a lábát a térségben – az már látható, hogy Iránnal is szorosabbra fűzte a latorállami szövetséget, a Sahid drónokért cserében légvédelmi eszközöket szállít neki.

Ráadásul a migráció is szabaddá válna – abban biztosak lehetünk, hogy a Nyugat meggyengítésében érdekelt erők nem gördítenek akadályokat az útjába, ha helyzetbe kerülnének.

Így jelen pillanatban

Egy durva és aránytalan Izrael elleni csapás ugyanis olyan kataklizmát válthat ki a térségben, amelynek globálisan is katasztrofális kihatásai lehetnek.

Hiszen ne feledjük el: Izrael atomfegyverrel is rendelkezik.