2010. november 15., 10:382010. november 15., 10:38
Nem, nincsen közöttük grandiózus kanyon, sem vasfüggöny, ám járható út sem. Kirándultam a minap, ezért megnéztem a műholdas térképen és a rendes papíralapún is, merre lehet a legrövidebb úton eljutni a Teremtő háta mögé.
Megvolt, kinyomtattam, bekarikáztam, kifüggesztettem, és elindultam. Hosszú órákig zötykölődtem a nyugati autómmal azokon a keleti utakon, amelyek nyomokban néhol még tartalmaztak aszfaltot. Mikor már a fehér macskát is feketének láttam, azt gondoltam, helyben vagyok. Rosszul gondoltam. A helyi kocsma előtt ácsorgó GPS-bácsi szerint a domb mögött van a település, amelyiket óhajtom, de oda csak négykerék-meghajtású terepsikló ejtőernyővel lehet eljutni, mert azon az úton még a madár sem jár bukósisak nélkül. Az alacsony felfüggesztésű, jobb utakat is megért autó különösen prüszköl az ilyen helyszíneken, amelyek amellett, hogy olyan gödrökkel simogatják a lengéscsillapító karokat, amelyekbe egy öttagú család is könnyen bevackolhatja magát, még nyaktörően meredekek is.
Puff neki, akkor ezek szerint a másik dísztárcsám is az örök enyészeté lesz! Végül nem mentem arra, mert a távolabb közelebbinek tűnt, és kerültem egy óriásit. Közben egyik megyéből a másikba kóvályogtam, és a kifutópálya minőségű utakat visszakézből váltogattam az erdei ösvényekkel. Most már értem, miért jár a politikusoknak szolgálati terepjáró és repülőgép.
Az ilyen utakon nem is lehet könnyűszerrel eljutni a választópolgárokhoz, még akkor sem, ha van rá elég idő, és négyévente csupán egyszer kell megtenni a távot. A modern technika nem ér egy lyukas garast, ha kis hazánkban letérsz a főutakról. Jobb esetben a műholdas helymeghatározó azt mondja, fordulj vissza, különben nem vállalja a következményeket.
A rosszabb viszont az, amikor nem mond semmit, csak bevisz a susnyásba. Ilyenkor csak az „Adj’Isten! Tessék mondani, hol az ördögben vagyok?” segélykérő üzenet segíthet, amelyre a legjobb válasz a „Mért, hol akar lenni?”. A megoldás persze nem az Ózból megszokott varázscipős csel, hanem a „menjen 10 falut jobbra, aztán a keresztnél, ha még nem lopták el, forduljon fel” lesz. Van, hogy olykor bejön, de ha nem, akkor nem árt megjegyezni, honnan indult az ember, hiszen a gyökerek fontosak.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.