2011. október 14., 08:432011. október 14., 08:43
Történt ugyanis, hogy több olaszországi település önkormányzata is olyan döntést hozott, amely kitiltja a településről az arab kebabsütőket, illetve általában a gyorséttermeket. A döntésnek nem egészségügyi okai vannak: attól tartanak, hogy azok léte veszélybe sodorja a jellegzetes itáliai környezet kulturális identitását. Annyiban mondjuk igazat lehet nekik adni, hogy ha az ember turistaként Toszkánába látogat, akkor elsősorban helyi ételeket szeretne megkóstolni, de azért az is előfordulhat, hogy a helybeliek már unják a kelpirítóst, a halpástétomot vagy a firenzei pacalt, és kimondottan jólesne nekik, ha végre egy jó kis kebabot is megízlelhetnek, anélkül hogy a Közel-Keletre kelljen utazniuk. Elvégre, ha nem lenne rájuk igény, a kebabosok maguktól is lehúzták volna a rolót. Ahogy az olasz politikusok az arab kebabsütők nyársaiban vélik fölfedezni az apokalipszis lovasainak pallosát, úgy félnek egyes román kollégáik a magyar egyetemi képzéstől. Marosvásárhelyi román orvos-politikusok például echte világvége-forgatókönyvet vizionálnak arra az esetre, ha a városban létrejönne az önálló magyar nyelvű orvosképzés. Egyikük egyenesen a tatár hordákkal állította párhuzamba a magyar orvosokat, azzal riogatva, hogy ha magyar orvosképzés lesz, akkor a tatárok is követelhetik majd a tatár fodrászüzleteket.
Mondjuk, az elég komoly paranoiára vall, ha valaki attól tart, hogy Batu kán egy kései leszármazottja ma a város alá vonul, és a csecsemők felkoncolásával fenyegetőzik arra az esetre, ha másnap nem fütyörészheti Figaro belépőjét borotvával a kezében egy főtéri fodrászüzletben. Úgyhogy ezzel az erővel ő is nyugodtan fölhozhatta volna az arab konyha térhódítását, ami legalább tény. Persze az illető körök szellemi nívóját ismerve hamarabb mennének bele abba, hogy inkább a török kebabosokat is betiltsák, mint hogy elfogadják, hogy egy magyar diák csak akkor élvez egyenlő jogokat egy románnal, ha ugyanúgy a saját anyanyelvén tanulhat, mint ő. Márpedig a közel-keleti gyorsétkezdék betiltása is borzasztó lenne, jómagam például természetesnek tartom, hogy ha olyan kedvem van, elfogyasztok egy diétás kebabot, húsz deka ropogósra sült hússal és ipari mennyiségű csípős szósszal nyakon öntve. Mint ahogy azt is, hogyha esetleg megviseli a gyomromat, a saját szülőföldemen anyanyelvemen panaszkodjak az orvosnak.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.