2009. március 10., 11:312009. március 10., 11:31
Ilyenkor előbb mindenféle ocsmány helyekre küldöm a szolgáltatót, aztán mély lélegzetet veszek, és újraírom a semmivé lett részeket. De velem már az is előfordult, hogy „kikötötték a villanyt”, mert a felszólító, ijesztgető értesítést az akkor még első osztályos lányom vette át, és nem én. Igaz, ez jó régen történt, még akkoriban, amikor „villanyos” néni vagy bácsi hozta a számlát és az értesítéseket. Ráadásul a lányomnak akkoriban még csak anynyi esze volt, hogy lazán alávéste a nevét az átvételi papírra, aztán mivel egyébként sem értette a „román szöveget”, eldöntötte, „nem lehet annyira fontos”, hogy nekem átadja. Sőt a maga módján – mikor kiderült, hogy még értesítést is kaptunk – meg is leckéztetett: „ahelyett, hogy perelek vele, inkább lennék büszke rá, hiszen már le tudja írni a nevét”. Hogy az esetleg hivatalos irat is lehet, távolról sem érdekelte, ki is fejtette: „ha hivatalos, miért nem írja rajta magyarul, „hivatalos papír”, vagy miért nem mondta a bácsi, hogy az?!” No, akkor hallották volna, milyen cifrát mondtam? Szomszédasszonyom szerint a szitokbajnokságon dobogós helyre kerültem volna. Na, de nem volt mit tenni, annyira „megszoktuk” már az elektromos áram biztosította kényelmet, hogy muszáj volt intézkednem, és a számla ellenértéke, illetve a ki-, bekötési díj befizetése ellenében néhány órán belül visszakapcsolták az áramot. És „lőn újra világosság”! Pedig, amilyen keményfejű székely fehérnép vagyok néha, nagyon hajlottam arra, megmondom: „csesszék meg a villanyukat!” Képzelhetik, ezek után milyen széles mosoly ült ki az ábrázatomra a minap, amikor kiderült, hogy az áramszolgáltató kasszájába azért nem fizethetem be a számlám ellenértékét, mert „elvették az áramot, és nem megy a számítógép”. S noha, millió egyéb dolgom volt, sietnem kellett, mégis előbb nevetőgörcsöt kaptam. „Nocsak, még az áramszolgáltatónál is van áramkiesés?!” – tettem szóvá, mire magyarázkodtak is rendesen, hogy „leesett egy vonal” meg „szétrobbant egy transzformátor”, meg minden egyebet. Ám, még az „ugacsaka táncot” is eljártam volna örömömben, ha kiderül: azért nincs áram a villamossági vállalatnál, mert nem fizették be idejében a számlát.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.