2011. január 26., 10:092011. január 26., 10:09
Bármennyire felhorkannak most a templomajtók, bizony mindennaposnak számít kötőszóként bazmegelni, akkor is, ha különösebben senkire nem haragszunk, és szitokszavak nélkül bizony elég nehéz kifejezésre juttatnunk, milyen eltorzult, erkölcstelen világban vagyunk kénytelenek élni mindennapjainkat.
A gömöri példától felbuzdulva lehet, nem ártana itthon is szétnézni a készletben, vagy legalább utánajárni, ki volt az első pihent agyú, aki haragosától azt kérdezte: a belednek talicskát hoztál-e? S ha elindulna egy ilyen lavina, felállíthatnánk egy nemzetközi szitok- és káromkodásbizottságot, mely eldöntené, melyek kerülhetnének be mondjuk egy turistakönyvbe annál a fejezetnél, hogy mit mondjunk, ha megtámadnak a kéregetők az állomáson.
Egyes elemzők szerint köszönettel is tartozhatunk a káromkodásnak, mert valószínű akkor kezdett el az ember trágár szavakat használni, amikor már megunta haragját bunkósbottal kifejezni. S hogy ezt a büszkeséget tetézzem, a Guinness-rekordként is emlegetett leghosszabb káromkodás bizony a magyar nyelvből származik, több mint hatszáz szóból áll és a 17. századból való. Ezt újraolvasva inkább egy jósnő átkaira hasonlít, talán azért, mert nincsenek benne mai értelemben vett csúnya szavak, sőt a különböző testrészekkel való közösülés kívánsága is kimaradt belőle. Ettől függetlenül úgy tűnik, híven őrizzük hagyományainkat, ami rendben is van addig, amíg nem jutunk odáig, hogy mondanivalónkban elvétve akad egy-egy szókapcsolat is két káromkodás között. Az Angyalbőrben című magyar filmsorozat egyik legendás káromkodása azért utat mutathat az intelligens trágárkodásra: „Hogy az a Balatonberényben napvilágot látott, sikoltozásokba öltöztetett, ködmönbe bújtatott, rézhasú, nagy fejű, szultán udvarát megjárt, csőszkunyhóban elrejtett, pikkelypáncélt hordó, fafogú rézfűrésszel megsebzett, bronztérdű, repedt sarkú, büdös szájú, ritka fogú, csempeszobában felneveltetett, mocskos, tetves, rabló Mari néni!”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok