2012. szeptember 06., 09:512012. szeptember 06., 09:51
Örömmel, hiszen bár vallom, hogy nem kell mindenkinek érettségi vagy éppen egyetemi diploma, mégis kellene kapnia egy oklevelet, ami többet jelent a szakiskolainál, annak, aki egy szakma elsajátítása mellett általános műveltségből is lényegesen többet magáévá tett.
Az öröm viszont gyorsan szertefoszlott, amikor utánaolvasva azt kellett tapasztalnom, hogy a jelenlegi hatalom tervezete nem tesz egyebet, mint csúfot űz az érettségiből. Mert mi másnak nevezzük, ha nem csúfságnak azt, hogy úgy adnának érettségi oklevelet a szakmai érettségit választóknak, hogy a végzős diákok nem adtak számot írásban sem irodalomból, sem más, általános műveltséghez elengedhetetlen tárgyból.
Évek óta azért küzdünk, hogy a végzettséget igazoló okleveleknek újra értéke legyen. Erre volt – ha kissé drasztikus is – jó megoldás az érettségi vizsgáknak helyet adó tantermek bekamerázása. Rögtön kiderült, hogy korábban valóban sokan puskázhattak, ha egyik évről a másikra ilyen mértékben vissza tudott esni a sikeresen vizsgázók aránya.
A korábbi csalások mellett ugyanakkor a valóság megismerése arra is rávilágított, hogy nem lehet mindenkitől ugyanazt a tudásszintet elvárni. Ennek kapcsán született meg a javaslat, hogy kétszintű érettségit kell szervezni. Az elv pedig diákok, pedagógusok és szülők körében egyaránt nagy tetszést aratott. Nem kell ugyanis mindenkinek egyetemet végeznie, a könnyebb szintfelmérőt sikerrel vevők viszont attól még kaphatnak a munkaerőpiacon sokat számító érettségi diplomát.
De csakis olyant, ami nem devalválja tovább azt a darab papírt.
Ideje hát egy valós oktatási reformnak. Egy jól átgondoltnak, és széles társadalmi egyetértésnek örvendőnek. Ez az állandó ide-oda kapkodás ugyanis csak tovább rontja a romániai oktatás amúgy is mélyre süllyedt színvonalát.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Látogatottsági adatok