2010. október 11., 10:182010. október 11., 10:18
Komolyra fordítva a szót, tudom én, hogy káros, meg szenvedély, és a környezetre is ártalmas, de az elszigetelés lassan kezd a romadeportálásokhoz hasonlítani. Nem elég az embernek, hogy nem tud/nem akar leszokni, rányomják a luxusadót, az elkülönített helyiségekben való megalázást, kiküldik az utcára, hogy potenciális tüdőrákja mellé még tüdőputtypuruttyot is kapjon, sőt még meg is büntethetik, ha egy modern EU-s városban rá talál gyújtani.
Már Magyarországig terjedt a dohányzókalitka nevű vállalkozás, ami cégek számára ajánl üvegből készült négyszögletű kis elszigetelt, szellőztetőrendszerrel ellátott állóhelyiségeket, ahol a szenvedélybetegek elvégezhetik a rituáléjukat. Becsülendő, hogy megoldást próbálnak találni a dohányzóknak, de megvetésre vall, hogy akváriumba teszik őket, mint valami díszhalakat, akik füstkarikát eregetnek.
Hát ezzel úgy vagyok, hogy engem bizony zavar, ha valaki a környezetemben csokit eszik. Nem elég, hogy nem szeretem, a szagától émelyeg gyomrom, de még egészségtelen is, hizlal meg miegymás, nem is beszélve a gyorskajáldákról, amelyek ételszagot eregetnek az utcára, hogy becsalogassanak vendégnek. Az olajos, fűszeres szag nemhogy ártalmas, ráadásul olyan szenvedélybeteggé tehet, amely tízszer hamarabb végez áldozataival, nem is említve a társadalom ismételt kitaszítását, a nem kövérek hitvallását, miszerint a túlsúlyosokat is ki kell dobálni az űrbe.
Továbbá zavarnak engem a nappali fokhagymazabálók, a szotyievők, és azok is, akik az aszfaltot nézik zsebkendőnek. Idegesítenek azok az emberek is, akik egymagukban róják a várost nagy teljesítményű terepjárójukkal. Hányingerem van az izzadságszagúaktól, s akik nem mosnak kezet vécézés után! Ki nem állhatom a kutyagazdákat, akik a lépcsőházam előtt végeztetik el kedvencük dolgát! Elvesznek az életteremből, szennyezik a környezetem, szmogot eregetnek, bacilusokat terjesztenek, ritka betegségek érhetnek utol miattuk! Kalitkába velük!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok