2010. április 19., 09:562010. április 19., 09:56
Emlékezzünk picit vissza a Romániában húsz évvel ezelőtt végigsöpört forradalom vérzivataros időszakára, amikor Erdély városainak utcáin románok és magyarok ölelkeztek össze, és nevezték egymást testvérnek a közös ellenség, a népnyúzó diktátor eltávolításának, a szabadság eljövetelének hírére. Talán Marosvásárhely fekete márciusa, talán a kisebbségekkel szembeni örökös gyanakvás továbbéltetése a bűnös abban, hogy az 1989-ben kicsírázott megbékélés nem igazán tudott szárba szökkenni, és a nemzetiségek közötti szolidaritás megnyilvánulására egyre kevesebbszer találunk példát azóta. Meglehet, a „mi” hasonlatunk kissé torz, ellenben tény, hogy az elmúlt évtizedekben bizony kevésszer kecsegtetett nagyobb remény a lengyel–orosz ellentétek elsimítására, a két nép közötti megbékélés megteremtésére, mint Lech Kaczynski tragikus oroszországi halála nyomán.
Sokatmondó például, hogy a két évvel ezelőtt beiktatott Dmitrij Medvegyev orosz elnök tegnap, a lengyel államfő temetése alkalmából látogatott először Lengyelországba (repülőgéppel, ami az európai légtérzár ismeretében rendkívüli, mondhatni hősies gesztus), egyetértve abban Donald Tusk kormányfővel, hogy a gyász egyesítette a lengyel és az orosz népet. Azt a két népet, amelynek emlékezetébe immár kétszeresen beleírta magát Katyn neve, azé az elátkozott helyé, ahol hetven évvel ezelőtt Lengyelország akkori, most pedig a harmadik köztársaság elitje pusztult el. Egy, a moszkvai politikával következetesen kemény államelnök elmúlása oda vezetett, hogy moszkvai polgárok gyertyát gyújtanak a lengyel áldozatok emlékére, sőt az orosz társadalom mintha kezdene más szemmel nézni arra a katyni mészárlásra, amelyet a lengyel történelemkönyvek „ugyanazon a lapon” emlegetnek, mint a magyarok Mohácsot vagy a Don-kanyart. Hogy a lélektani áttörésen túl mennyire vezet majd politikai közeledéshez az újkori katyni tragédia, azt most még roppant nehéz megjósolni, viszont fennáll a remény, hogy Lech Kaczynski tragédiája nyomán a múltbeli orosz–lengyel ellentéteket is békévé oldja az emlékezés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok