2009. április 16., 12:312009. április 16., 12:31
Ezután már csak a kisnyugdíjára támaszkodhat, és ha az asszony nem jön érte, kénytelen lesz a kocsma előtti árokban aludni. Szomorú sors vár az alkoholfogyasztó vidéki tömegekre. Városon legalább van busz, meg miegymás, de falun, ott csak a bicaj van kéznél. Hiába gondolja Józsi bácsi, hogy a koma majd segít neki hazamenni, mert eztán már ő sem tud, mivel neki is otthon kell hagynia a kerékpárját. Senki sem mer kockáztatni, nem éri meg, hiszen a szemtelen rendőrök akkora összeget kérnek, amelyből más rendes ember akár egész hónapban eliddogál. Sok a baleset, mondják. Persze hogy sok, ha az italméréseket a főutak mellé építik. Bezzeg a faluvégi kurta kocsma környékén nincsenek közúti koccanások, sőt, ott még a rendőrök is eliszogatnak néhanap csak úgy, a hangulat kedvéért. Pista bácsi most már nem mehet biciklivel az ivóba, mert ha hazafelé elüt egy autót, akkor fizethet, mivel ittasan vezet, és kevés vér van az alkoholszintjébe. Ám mi lesz azokkal, akik két keréken járnak munkába. Nekik igenis szükségük van a napi betevőre. Menet és jövet is tankolniuk kell, télen a hideg, nyáron a hőség ellen. Ha nem isznak, legyöngül az immunrendszerük, az arcukba csapódó szél megbetegít őket, és ha nem mennek dolgozni, ki tartja majd el a kocsmárosokat. A következő években meg fog nőni az elhalálozások száma, mert a bicajosok szomjan, az italmérők pedig éhen pusztulnak majd. Senkinek sem jó ez a szabályzat, többet veszít vele a társadalom, mint nyer. A legtöbb részeg nem mászik ki az úttestre, mert nem bír menni, ha bírna, a kocsmába térne vissza. Különben a részeg bicikliseken is van fényvisszaverő mellény, látszik, ha keresztben mérik az utat, és nem jobb oldalt tekernek. Nem a kerékpározókat kellene detoxikálni, hanem a sofőrvizsgakor visszavezetni az akadálypályát. Kellőképp fel kell készíteni az autósokat, mert miattuk van valamennyi baleset. Részegek mindig is voltak, és valószínűleg ezután is lesznek. Ők azok, akik a világ kezdetétől négykézláb járnak, és ha már nem bírnak menni, akkor kerékpárra ülnek. Az autózás későbbi találmány, így hát alkalmazkodjanak ők.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.