Beigazolódtak a várakozások: az elmúlt négy évben Magyarországot irányító Fidesz–KDNP választási győzelme nem forgott veszélyben, csupán az kérdéses még néhány napig, hogy meglesz-e ismét a kétharmad, vagy nem.
2014. április 07., 20:222014. április 07., 20:22
A kormányoldal sikere már csak azért is figyelemre méltó, mert a 2010-es választások óta szavazóinak jelentős részét elveszítette. Ezt kompenzálta ugyan, hogy az új választási rendszer neki kedvezett, és ezért lehet szó ismét kétharmados többségről, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a Fidesz–KDNP támogatottsága még így is majdnem kétszer akkora volt, mint a második helyezett balliberális összefogásé.
A kérdés most az, mire tekinti felhatalmazásnak az újabb jelentős választási sikert: arra, hogy folytassa az eddigi, „szabadságharcos\" retorikát, vagy nyugodtabb, higgadtabb kormányzás következik.
A baloldal a jelek szerint nehezen akarja elfogadni, hogy a választópolgárok újabb négy évre ellenzékbe küldték őket. Az ötpárti összefogás vezetői a kormányt és a választási rendszert okolták, holott ha képesek lettek volna érdemi, reális programmal előállni, és nem a 2002 és 2010 közötti kormányok kompromittálódott politikusait vetették volna be, azt a hiúnak bizonyult ábrándot kergetve, hogy még sokan vannak az MSZP–SZDSZ-kormányzás iránt nosztalgiát érző polgárok, akkor más eredményt érhettek volna el.
Az is igaz persze, hogy a kormány rezsicsökkentő akciójával szemben nehéz lett volna ellenzékből hasonló kaliberű lépéssel előállni, ez azonban nem változtat a tényen, hogy a polgárok többsége nem tartotta hiteles alternatívának őket.
A Jobbik támogatottságának növekedése nem jó hír. Úgy tűnik, azok, akiknek gondjait az elmúlt két évtizedben egyik politikai oldal sem tudta megoldani, most a radikális módszereket ígérő párttól várják a változást. Nem kis feladat a kormányoldal, de persze a többi ellenzéki párt számára sem, hogy a Jobbikénál vonzóbb, elfogadhatóbb jövőképet vázoljon fel a számukra.
Az LMP a pártszakadás után is meg tudott maradni a parlamentben, vagyis ötszázaléknyian vannak még azok, akik a kormányoldal, valamint a szélsőjobb hiteles alternatívájának nem a balliberális összefogást tekintik.
A külhoniak levélszavazatainak eredménye beigazolta azokat a várakozásokat, hogy a határon túli állampolgárok körében toronymagasan vezet a Fidesz, hiszen a voksok 95 százalékát a kormánypárt kapta. Ez persze nem meglepő, hiszen már eleve zömmel azok regisztráltak és vettek részt a választáson, akik a Fidesz szimpatizánsai.
Mindazonáltal az is egyértelmű, hogy nem a határon túliak voksain múlt a kormányoldal győzelme, bár az esetleges kétharmados sikerhez talán az ő voksaik is hozzájárulnak. Mindemellett a balliberális ellenzék egyik pártja részéről sem lenne korrekt, ha saját, kormányon és ellenzékben elkövetett mulasztásaikért meglévő felelősségükről úgy próbálnák elterelni a figyelmet, hogy ezért bűnbaknak kiáltanák ki őket a szimpatizánsaik előtt.
A régi-új, továbbra is jelentős felhatalmazással rendelkező kormányra a határon túli magyar vezetők reménykedve, a környező országok többségi politikusai és médiája gyanakodva tekintenek. Utóbbi oka az, hogy a Fidesz a határon túli magyarokat is a nemzet szerves részének tekinti, ezt jelzi a szavazati joggal is járó könnyített úton megszerezhető magyar állampolgárság és az autonómiatörekvések támogatása. Az erdélyi magyar közösség megmaradása szempontjából mindez fontos, ugyanakkor az is lényeges lenne, hogy a magyar és a román kormány között javuljon a viszony.
Ebben talán segített volna, ha a nemzetiségek képviselői könnyebben bekerülhettek volna az Országgyűlésbe. Az, hogy a kisebbségeknek szószólójuk lesz, persze előrelépés, de a teljes jogú képviselő mindenképpen erősebb érv lenne a kisebbségi jogok bővítése mellett egy kormányszintű magyar–román párbeszédben. Ettől függetlenül fontos lenne sort keríteni rá, és megpróbálni oldani a fagyos hangulatot két szomszédos, azonos politikai és katonai szövetségi rendszerhez tartozó ország között.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!