Nagyon nem jött be Liviu Dragnea nem kis meglepetést keltő húzása, amellyel Románia első női, ráadásul muzulmán miniszterelnökének kinevezésére tett javaslatot. Sevil Shhaideh esetében természetesen nem a neme vagy a vallása volt a lényeg, hanem a PSD elnökéhez fűződő bizalmi viszonya, amely rendkívül alkalmassá tette a végrehajtói szerepre.
2016. december 27., 19:552016. december 27., 19:55
A jelek szerint azonban pártfogója nem számolt a kiszemelt „Achilles-sarkával”, a szíriai férj jelentette nemzetbiztonsági kockázattal. Mivel Klaus Johannis egyáltalán nem indokolta meg a balliberális koalíció kormányfőjelöltjének elutasítását, mindenekelőtt a „szír szálban” kell látnunk a vétó okát. Ami érdekes színfoltja a romániai politikai életnek, a rendszerváltás óta ugyanis nem fordult elő, hogy valaki a házastársa, sőt sokkal inkább annak egy idegen állam – történetesen diktatórikus – rezsimjéhez fűződő viszonya miatt váljék alkalmatlanná vezető állami tisztség betöltésére. Hivatalos indoklást vélhetően sohasem fogunk kapni arról, pontosan milyen veszélyt rejtett volna az országra, ha a Bassár al-Aszad szíriai diktátor hívének számító Akram Shhaideh felesége költözik be a bukaresti Victoria-palotába.
Nyilvánvaló jelzést kaptunk viszont arra vonatkozóan, hogy Johannis nem egyszerű statisztaként kívánja kitölteni elnöki mandátumát. Az államfő számára kapóra jött a „szír szál”, hogy borsot törjön politikai ellenfelei, elsősorban a PSD orra alá, miután a korábban általa vezetett liberális párt (PNL) leszerepelt a parlamenti megmérettetésen. Johannis előtt megnyílt a pálya, hogy egyszerre töltse be a „játékos elnök”, valamint az ellenzék vezérének szerepét. Ráadásul jelen esetben egyáltalán nem kell tartania a kormányzásra készülő Dragnea–Tăriceanu-tandem fenyegetőzéseitől, bármennyire is verdesték a feneküket a földhöz dühükben, a koalíció vezetőinek nem sok mozgásterük maradt. Az államfő tisztségéből való felfüggesztésének, valamint a leváltásáról döntő népszavazás sikerének ugyanis kevés az esélye, hiszen az alkotmány nem kötelezi az államfőt, hogy akarata ellenére bízzon meg valakit a kormányalakítással. A felfüggesztés meglebegtetése csak amolyan izmozás volt Dragnea részéről, aki nagyon jól tudja, hogy alakulata tisztségviselői és hívei körében is megkönnyebbülést keltett „unortodox” kormányfőjelöltje „kiiktatása”. Arról nem beszélve, hogy Dragneáék állításával szemben Johannis nem a választók akaratával megy szembe az első kormányfőjelölt elutasításával, hiszen továbbra is a szocdemektől várja az újabb javaslatot. Más kérdés, hogy a választók valószínűleg másképp szavaznak december 11-én, ha előre tudják, ki lesz a PSD jelöltje a miniszterelnöki posztra...
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!