Balogh Levente

2019. március 22., 10:24

Johannis kampányízű pótcselekvése

Ki az, aki nem igennel válaszolna, ha egy népszavazáson azt a kérdést tennék fel: Szeretné-e, ha jövő hónaptól mindent ingyen kaphatna meg, amit csak akar? Esetleg azt: Szeretné-e, ha elsejétől nem önnek kellene havonta jelzáloghitelt törlesztenie, hanem a bank fizetne önnek havi tízezer eurót? Csak hát hiába bocsátanának népszavazásra egy ilyen kérdést – ilyen témákban vajmi keveset jelent, ha az elsöprő többség támogatja a kezdeményezést.

Nos, hasonló lenne a helyzet, ha Klaus Johannis államfő beváltaná félszájjal tett ígéretét, és az európai parlamenti választások napjára népszavazást írna ki a korrupció, illetve az igazságszolgáltatás függetlensége témájában.

Mégis, ki az az épelméjű, egészséges polgári öntudattal rendelkező ember, aki nem igennel válaszolna arra a kérdésre, hogy szeretné-e, ha korrupciómentessé válna a társadalom, a bírák és ügyészek pedig minden külső befolyás nélkül, kizárólag szakmai alapon végezhetnék a feladatukat?
Csakhogy – lévén nem ügydöntő, csupán véleménynyilvánító népszavazás – a helyzet pont ugyanaz lenne a referendum után, mint előtte, hiszen az eredmény senkit nem kötelezne semmire. Arra a felvetésre, hogy egy ilyen népszavazásnak erkölcsi vonzatai is vannak, amelyeknek konkrét döntések meghozatalára kell sarkallniuk a politikai osztályt, még szót vesztegetni is kár.

Az igazságszolgáltatás ügye az utóbbi években szinte fetisizálódott Romániában. Ez természetesen nem kis mértékben tudható be annak, hogy a szociáldemokraták hatalomra kerülésük után, koalíciós partnerük, az ALDE és a koalíciót kívülről támogató RMDSZ segítségével nekiálltak az igazságügyi rendszer működését szabályozó törvények átszabásának. Ami részben indokolt is volt – alkotmánybírósági ítéletek is kötelezték a kormányoldalt erre –, ugyanakkor nem egy alkalommal nehezen lett volna cáfolható, hogy a módosítások célja a korrupt politikusok megmentése a felelősségre vonástól. Vagyis miközben nem egy esetben kiderült, hogy az agyonsztárolt korrupcióellenes ügyészség is követett el visszaéléseket, a kormányoldal éppen hogy megakadályozta a DNA működésének normális mederbe terelését azzal, hogy fűnyíróval, rosszabb esetben pedig nagykalapáccsal esett neki az igazságszolgáltatásnak. Ez tematizálta jóformán az egész közbeszédet, utcai tüntetések zajlottak az ellenzéki pártok és a hozzájuk közel álló egzaltált „civilek” irányításával, néha már úgy tűnt, hogy Románia a 19 millió igazságügyi és korrupcióellenes szakértő országa.

A kormánnyal ellentétes politikai oldalon álló Johannis államfő, aki mandátuma alatt kevés érdemi javaslattal, kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet, szintén ebben a témában látta meg az újabb elnöki mandátum megszerzésének lehetőségét, és rárepült az ügyre, az igazságügy, a korrupcióellenes küzdelem és nem utolsósorban a demokrácia elkötelezett védelmezőjének pózában tetszelegve. Ennek lehet az újabb mozzanata az igazságszolgáltatásról szóló népszavazás.

Emlékezzünk: volt már egy államfő, aki egy semmilyen kötelező érvénnyel nem bíró, de legalább sok pénzbe kerülő népszavazással próbálta tematizálni a közbeszédet és maga felé fordítani a polgárok szimpátiáját: Traian Băsescu, aki az egykamarás, 300 fős parlament bevezetéséről írt ki referendumot. Amelyen a többség persze megszavazta módosítást, amelyből azóta sem lett semmi. Már azon kívül, hogy jókora kampánymuníciót biztosított Băsescu számára.

Ugyanez a helyzet az esetleges Johannis-féle referendumszínjátékkal is, amely legfeljebb az ő és az ellenzék híveinek mozgósítását szolgálhatja, hiszen a hatályos törvények jelenleg is tiltják a korrupciót és a bírák és ügyészek politikai befolyásolását. Csak be kellene őket tartani – ez viszont véleménynyilvánító népszavazással nem megy. Vagyis az, aki az EP-választás napján fölveszi a népszavazási szavazólapot – már ha tényleg lesz ilyen –, és voksol is, az valójában semmilyen érdemi változáshoz nem járul majd hozzá, bármilyen jogos is a felháborodása a kormányoldallal szemben.

Viszont a kampányeszközévé válik egyrészt a magyarokkal szemben következetesen elutasító Klaus Johannisnak, másrészt a velünk szemben ugyancsak kérlelhetetlenül ellenséges román ellenzéki pártoknak.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...