Nos, hasonló lenne a helyzet, ha Klaus Johannis államfő beváltaná félszájjal tett ígéretét, és az európai parlamenti választások napjára népszavazást írna ki a korrupció, illetve az igazságszolgáltatás függetlensége témájában.

Mégis, ki az az épelméjű, egészséges polgári öntudattal rendelkező ember, aki nem igennel válaszolna arra a kérdésre, hogy szeretné-e, ha korrupciómentessé válna a társadalom, a bírák és ügyészek pedig minden külső befolyás nélkül, kizárólag szakmai alapon végezhetnék a feladatukat?
Csakhogy – lévén nem ügydöntő, csupán véleménynyilvánító népszavazás – a helyzet pont ugyanaz lenne a referendum után, mint előtte, hiszen az eredmény senkit nem kötelezne semmire. Arra a felvetésre, hogy egy ilyen népszavazásnak erkölcsi vonzatai is vannak, amelyeknek konkrét döntések meghozatalára kell sarkallniuk a politikai osztályt, még szót vesztegetni is kár.

Az igazságszolgáltatás ügye az utóbbi években szinte fetisizálódott Romániában. Ez természetesen nem kis mértékben tudható be annak, hogy a szociáldemokraták hatalomra kerülésük után, koalíciós partnerük, az ALDE és a koalíciót kívülről támogató RMDSZ segítségével nekiálltak az igazságügyi rendszer működését szabályozó törvények átszabásának. Ami részben indokolt is volt – alkotmánybírósági ítéletek is kötelezték a kormányoldalt erre –, ugyanakkor nem egy alkalommal nehezen lett volna cáfolható, hogy a módosítások célja a korrupt politikusok megmentése a felelősségre vonástól. Vagyis miközben nem egy esetben kiderült, hogy az agyonsztárolt korrupcióellenes ügyészség is követett el visszaéléseket, a kormányoldal éppen hogy megakadályozta a DNA működésének normális mederbe terelését azzal, hogy fűnyíróval, rosszabb esetben pedig nagykalapáccsal esett neki az igazságszolgáltatásnak. Ez tematizálta jóformán az egész közbeszédet, utcai tüntetések zajlottak az ellenzéki pártok és a hozzájuk közel álló egzaltált „civilek” irányításával, néha már úgy tűnt, hogy Románia a 19 millió igazságügyi és korrupcióellenes szakértő országa.

A kormánnyal ellentétes politikai oldalon álló Johannis államfő, aki mandátuma alatt kevés érdemi javaslattal, kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet, szintén ebben a témában látta meg az újabb elnöki mandátum megszerzésének lehetőségét, és rárepült az ügyre, az igazságügy, a korrupcióellenes küzdelem és nem utolsósorban a demokrácia elkötelezett védelmezőjének pózában tetszelegve. Ennek lehet az újabb mozzanata az igazságszolgáltatásról szóló népszavazás.

Emlékezzünk: volt már egy államfő, aki egy semmilyen kötelező érvénnyel nem bíró, de legalább sok pénzbe kerülő népszavazással próbálta tematizálni a közbeszédet és maga felé fordítani a polgárok szimpátiáját: Traian Băsescu, aki az egykamarás, 300 fős parlament bevezetéséről írt ki referendumot. Amelyen a többség persze megszavazta módosítást, amelyből azóta sem lett semmi. Már azon kívül, hogy jókora kampánymuníciót biztosított Băsescu számára.

Ugyanez a helyzet az esetleges Johannis-féle referendumszínjátékkal is, amely legfeljebb az ő és az ellenzék híveinek mozgósítását szolgálhatja, hiszen a hatályos törvények jelenleg is tiltják a korrupciót és a bírák és ügyészek politikai befolyásolását. Csak be kellene őket tartani – ez viszont véleménynyilvánító népszavazással nem megy. Vagyis az, aki az EP-választás napján fölveszi a népszavazási szavazólapot – már ha tényleg lesz ilyen –, és voksol is, az valójában semmilyen érdemi változáshoz nem járul majd hozzá, bármilyen jogos is a felháborodása a kormányoldallal szemben.

Viszont a kampányeszközévé válik egyrészt a magyarokkal szemben következetesen elutasító Klaus Johannisnak, másrészt a velünk szemben ugyancsak kérlelhetetlenül ellenséges román ellenzéki pártoknak.