2012. október 17., 09:342012. október 17., 09:34
Mit érthet ebből a szakirányú képzettséggel nem, legfeljebb átlagos jogérzékkel rendelkező civil ember? Legfeljebb annyit, hogy az államelnöki tisztséggel nemcsak vörös szőnyeg, díszgárda és reprezentálás jár, hanem adott esetben tiltás is, hiszen azon a napon minden bizonnyal ezrek keltek át különösebb nehézség nélkül a komáromi Erzsébet-hídon.
Sokkal kevésbé elnökök, mint Sólyom László. Egyértelműen szót érdemel azonban az a logika, amelynek mentén egy nemzetközi törvényes fórum jogszerűnek ítéli egy államelnök kitiltását egy másik országból. A szlovák fél indoklásának – miszerint a hajdani Csehszlovákia 1968-as megszállása évfordulóján nemzetbiztonsági kockázata lett volna a magyar elnök látogatásának – mérlegelés nélküli elfogadása annak a kínos politikai korrektségnek a gépies alkalmazása, amely egyre több EU-ellenes kritikát szül.
Olyan világ elfogadtatásának a kényszerítése, amely ellen minden egészséges érzületű, ébredező öntudatú nemzet joggal hadakozik. Ebben az esetben ugyanis nem a törvény betű szerinti betartásával van dolgunk, hanem olyan mérlegelés eredményével, amely az empátia legkisebb jele nélkül, minél kisebb támadható felületet hagyva igyekszik fenntartani Európában a látszatbékét, látszatnyugalmat és törvényes rendet.
Sokan rossz viccnek tartják, hogy a Nobel-bizottság az Európai Uniót éppen történetének mélypontján találta alkalmasnak a békedíj odaítélésére.
Akkor, amikor összetartó kovásza töredezik, egyre nyilvánvalóbbá válik a többsebességűvé és többmegítélésűvé válása, és a mindent feledtető gazdasági erő sem a régi. A Sólyom-ügy európai megítélése azt üzeni, hogy e szertesugárzó bizonytalanságban továbbra is paragrafusok bilincsében vergődik az összetartozás szelleme.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.