Balogh Levente

2019. február 22., 10:48

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon, amikor a Bihar megyei rendőr-főkapitányság már több mint egy hónapja hiába nyomozott azután a lány után, aki még a tavalyi év végén megpróbálta meggyújtani az RMDSZ egyik, Nagyvárad belvárosában található irodájának bejárata fölé kitűzött magyar zászlót.

Nos, mint a héten kiderült, a hatóságoknak további két hétre volt szükségük, hogy beazonosítsák az egyébként nagyváradi illetőségű lányt, annak ellenére, hogy tettéről még videó is készült. Vagyis ha már három hete is késő volt a kézre kerítése, akkor most pláne az – főleg annak fényében, hogy Marosvásárhelyen bezzeg napok alatt azonosították azt az elkövetőt, aki a románok által nemzeti hősnek tartott történelmi alakokat gyalázó feliratokat mázolt egy épület falára. De ne legyünk ennyire negatívak: örülhetünk, hogy a rendőrség végül tényleg végezte a dolgát, és sikerült azonosítani az elkövetőt. A kérdés már csak az, mi lesz a sorsa, milyen büntetést találnak számára megfelelőnek a román hatóságok egy magyar nemzeti jelkép meggyalázásáért. Ez már csak azért is égető dilemma, mert a megyeszékhelyen – ahol azért az ilyen jellegű incidensek nem voltak jellemzőek – valakik lefestették a város névtábláján a magyar feliratot. A közvetlen összefüggés persze nem bizonyítható, de azért egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a tettes attól kapott vérszemet, hogy úgy tűnt: az ilyen jellegű tettek megúszhatók. (Az már másik kérdés, hogy az RMDSZ szánalmas kampányakcióvá silányította az incidenst, amikor a történteket azzal kommunikálta, hogy a feliratot megtisztító politikusairól küldött szét képeket).

Az RMDSZ most tízezer lejes kártérítést követel a zászlót felgyújtani akaró lánytól, amit az elkövetőnek egy „tolerancia-tanfolyamon” kellene levezekelnie. Hadd éljünk a gyanúperrel, hogy ez azért sem őt, sem más elvetemült magyargyűlölőt nem rettentene el különösebben további hasonló tettektől. Arról nem is beszélve, hogy a hatóságok egyszerű rongálásként kezelik az esetet, holott egyértelmű, hogy etnikai gyűlölködésről, egy etnikum elleni támadásról van szó. Ezért legalább akkora – 42 ezer lejes – kártérítést kellene legombolni róla, amekkorát az eljárásba – amúgy szintén nem függetlenül a politikaitőke-szerzés lehetőségének felismerésétől – belépő EMNP kér.

Az ügy a büntetésen kívül még egy problémát fölvet: az országban élő őshonos, nem román nemzeti közösségek jelképeinek használatát. Jelenleg a román törvények enyhén szólva is korlátozóan állnak hozzá a jelképhasználathoz, a magyar zászlót következetesen egy idegen állam zászlajának tekintik, hiába vallja a magáénak az ország több mint 1,2 millió polgára. Persze a cél éppen az, hogy a száz évvel ezelőtti sajnálatos események nyomán a román állam fennhatósága alá került területeken élő nem román közösségek létét minél inkább eltagadják, ennek eszköze az is, hogy törvényes úton korlátozzák vagy egyenesen tiltják a magyar vagy a székely zászló használatát.

A magyar–román viszony, a romániai magyar közösség helyzete rendezésének az is lényeges eleme lenne, hogy azok, akik nem részei a román nemzetnek, így – néhány, vegyes, esetleg bizonytalan identitású egyénen kívül – nem is érzik magukénak a román nemzeti jelképeket, de nem román nemzetiségűként a román állam adófizetői, és egy őshonos közösség tagjaként továbbra is szülőföldjükön kívánnak maradni, szabadon használhassák jelképeiket. Amíg azonban a román állam képviselői erőből lépnek fel az ilyen helyzetekben, addig esély sincs a viszony rendezésére. A nagyváradi incidens nyomán most a Bihar megyei prefektus az összes olyan intézményt – szállodákat, külföldi tulajdonú gyárakat – elkezdte vegzálni, ahol a román mellett más nemzeti zászlókat is kihelyeztek.

Márpedig amíg a román állam ilyen primitív módon viszonyul az ügyhöz, és jóformán kriminalizálja a kisebbségi nemzeti jelképek használatát, addig igazából csupán bátorítja a magyargyűlölő román polgárokat arra, hogy tettleg is fellépjenek a magyar vagy a székely zászlók ellen. És ezen nemigen változtat semmilyen érzékenyítő tolerancia-tanfolyam.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Kiss Judit 2019. július 18., csütörtök

Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó korrupciótól, nevezetesen a csúszópénzek gyakorlatától, annak csak a Jóisten a megmondhatója.

Pataky István 2019. július 17., szerda

Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag megfertőzte az országot, hirtelen eltűnt.

Balogh Levente 2019. július 16., kedd

Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges pártok – hangzik el gyakran az öntömjénező kijelentés bukaresti illetékesek részéről.

Makkay József 2019. július 15., hétfő

Szakmatanulás helyett bukott érettségizők

Egy kisvendéglőben a „pincér” nemrég nyakamba öntötte a levest. Annyira ügyetlenül mozgott, hogy messziről láttam, nincs sok köze a szakmához. Miután az első döbbenetből felocsúdtam, az éppen benn tartózkodó étteremtulajdonossal sikerült tisztáznunk a helyzetet.

Balogh Levente 2019. július 12., péntek

Román konfliktusrendezés provokációval

Úgy tűnik, a legendás román diplomácia új eszközzel kísérletezik a Magyarországgal fennálló évszázados nemzetközi konfliktusok „rendezésére”: a folyamatos és arcátlan provokációval.

Pataky István 2019. július 10., szerda

Közép-kelet-európaiak román kakukktojással

Az már most nyilvánvaló, hogy az Európai Unió évek óta súlyosbodó válsága nem az elkövetkező öt évben fog megoldódni. Az intézmények élére jelölt személyek, de a kiválasztás módja körül kialakult hangos viták sem jeleznek pozitív változást. 

Kiss Judit 2019. július 09., kedd

Hogyan magyarázzuk a bizonyítványunk?

Ismét itt a július eleji, az érettségi jegyében telő időszak vége: ez az az évről évre visszatérő periódus, amikor széltében-hosszában magyarázzák, magyarázzuk a bizonyítványt.

Bálint Eszter 2019. július 08., hétfő

Mindennapi bizonytalanságaink

Egyik kezével ad, a másikkal elvesz – továbbra is ez jellemzi a leginkább a román szociálliberális kormány ténykedését. No, persze a kapkodás mellett, amivel hol voksok reményében adakozni, hol meg elvenni próbál a polgároktól, hogy legyen miből fedeznie az adakozást.

Balogh Levente 2019. július 05., péntek

Az elfogadható kompromisszum

Az adott erőviszonyok és lehetőségek mellett nemigen lehetett volna jobb megoldást találni az EB elnöki tisztségének betöltésére a konzervatív Ursula von der Leyen német védelmi miniszternél, legalábbis magyar, illetve közép-európai szempontból.

Kiss Judit 2019. július 04., csütörtök

Mielőtt megfojtana a műanyaghulladék

Nagyfokú naivitás lenne elvárni, hogy gördülékenyen, az előírásoknak megfelelően működjenek sokakat érintő folyamatok Romániában. Nálunk ugyanis távolról sem lehet karikacsapáshoz hasonlítani azt, ahogy nyögvenyelősen, kínlódva próbálunk felzárkózni uniós elvárásokhoz.

Vélemény
Kiss Judit: Álbetegek, igazi érdekek

Hogy miként lehetne bár részben megszabadítani a romániai egészségügyet a rendszert sűrűn behálózó ...

Pataky István: Dăncilă áll az ellenzék rendelkezésére

Észrevették, hogy Viorica Dăncilă már nem analfabéta? A „vörös pestis”, amely állítólag ...

Balogh Levente: Szélsőségesek nélküli szélsőségesség

Románia példaértékű lehet más országok számára, hiszen itt nincsenek a parlamentben szélsőséges ...