2009. február 24., 10:162009. február 24., 10:16
Nakagava Soicsi japán pénzügyminiszter enyhén szólva is fura tévészereplését is próbálta megmagyarázni azzal, hogy nem ittas volt, hanem gyógyszert szedett, s azért nézett ki tökrészegnek, ezzel együtt bocsánatot kért és lemondott, és megy is a pótköltségvetés elfogadása után. Bár a tévéképernyőn keresztül határozottan ittasnak, azaz ne szépítsük, részegnek tűnt a miniszter, még az is lehet, hogy tényleg megfázott a szerencsétlen, és begyógyszerezve állt a kamerák elé. Pár évvel ezelőtt karácsony előtt allergiás lettem valamire, minek következtében kicsi piros pöttyök jelentek meg mindkét karomon, és jobb dolguk nem lévén, hevesen viszkettek.
Háziorvosom megszemlélte, majd megírta a vényt, és azzal bocsátott utamra, hogy ha lehet, pihenéssel töltsem a gyógyszerszedés napjait, mivel a csodaszer hat ugyan, de mellékhatásként aluszékonyságot okoz. A doki megszépítette a helyzetet, nem aluszékony, hanem zombi voltam napokon át. Ködös tudattal jöttem-mentem a házban, aggódó szüleimbe csak azért nem botlottam bele, mert idejében félreálltak az utamból. Szerencsére a csodaszer elfogytával a kis pirosok is eltűntek, de azóta, ha csak meghallom is a csodaszer nevét, heves menekülhetnékem támad.
Saját tapasztalatból kiindulva tehát még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a pénzügyminiszter valami hasonló csodaszert szedett be, és ez került a tisztségébe. Mindazonáltal, bármi is történt, belebukott, bocsánatot kért, vette a kalapját és ment. Ki tudja, talán még szerencsésnek is érezheti magát, hogy manapság már nem divat a harakiri…
Bár szép hazánkban a kormányalakítás óta rövid a belügyminiszterek szavatossági ideje, idejét sem tudom, mikor hallottam olyat, hogy valaki bocsánatot két volna azért, amit miniszterként az ország és az adófizetők ellen elkövetett. Talán majd mostantól kezdve, hátha a jó példa is ragadós…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok