2009. február 24., 10:162009. február 24., 10:16
Nakagava Soicsi japán pénzügyminiszter enyhén szólva is fura tévészereplését is próbálta megmagyarázni azzal, hogy nem ittas volt, hanem gyógyszert szedett, s azért nézett ki tökrészegnek, ezzel együtt bocsánatot kért és lemondott, és megy is a pótköltségvetés elfogadása után. Bár a tévéképernyőn keresztül határozottan ittasnak, azaz ne szépítsük, részegnek tűnt a miniszter, még az is lehet, hogy tényleg megfázott a szerencsétlen, és begyógyszerezve állt a kamerák elé. Pár évvel ezelőtt karácsony előtt allergiás lettem valamire, minek következtében kicsi piros pöttyök jelentek meg mindkét karomon, és jobb dolguk nem lévén, hevesen viszkettek.
Háziorvosom megszemlélte, majd megírta a vényt, és azzal bocsátott utamra, hogy ha lehet, pihenéssel töltsem a gyógyszerszedés napjait, mivel a csodaszer hat ugyan, de mellékhatásként aluszékonyságot okoz. A doki megszépítette a helyzetet, nem aluszékony, hanem zombi voltam napokon át. Ködös tudattal jöttem-mentem a házban, aggódó szüleimbe csak azért nem botlottam bele, mert idejében félreálltak az utamból. Szerencsére a csodaszer elfogytával a kis pirosok is eltűntek, de azóta, ha csak meghallom is a csodaszer nevét, heves menekülhetnékem támad.
Saját tapasztalatból kiindulva tehát még azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a pénzügyminiszter valami hasonló csodaszert szedett be, és ez került a tisztségébe. Mindazonáltal, bármi is történt, belebukott, bocsánatot kért, vette a kalapját és ment. Ki tudja, talán még szerencsésnek is érezheti magát, hogy manapság már nem divat a harakiri…
Bár szép hazánkban a kormányalakítás óta rövid a belügyminiszterek szavatossági ideje, idejét sem tudom, mikor hallottam olyat, hogy valaki bocsánatot két volna azért, amit miniszterként az ország és az adófizetők ellen elkövetett. Talán majd mostantól kezdve, hátha a jó példa is ragadós…
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.