Balogh Levente
2019. május 17., 07:582019. május 17., 07:58
2019. május 17., 08:272019. május 17., 08:27
A jelenlegi bukaresti kormány tevékenységéről már sokszor leírtuk, hogy tragikomikus, de van egy téma, amelyre jobban tényleg nem is passzolhatna ez a jelző: az izraeli román nagykövetség elköltöztetésének ügye.
Döbbenetes és elképesztő, amit az elmúlt év során a kabinet, illetve főleg annak igazi feje, Liviu Dragnea, a nagyobbik kormánypárt elnöke művelt a témában, olyan diplomáciai dilettantizmusról téve tanúbizonyságot, amit bukaresti politikusoktól azért nemigen várna az ember. Mint emlékezetes, Dragnea minden előzmény nélkül még tavaly bejelentette, hogy Románia az Egyesült Államok példáját követve Jeruzsálembe költözteti külképviseletét Tel-Avivból.
Az ötlet önmagában véve támogatandó, hiszen minden olyan lépés üdvözlendő, amely a közel-keleti térségben a nyugati kultúrát és civilizációt egyedüliként képviselő, az arab terrorizmus elleni küzdelemben élen járó zsidó állam nemzetközi státusának erősítését szolgálja. Azonban a bukaresti vezetőkéhez hasonló előkészítetlen, meggondolatlan ötletelések nemhogy javítanának, hanem csak rontanak a helyzeten.
Hiszen azóta már többször is kiderült, hogy a bejelentést semmilyen előzetes egyeztetés vagy tanulmány nem előzte meg, a román szociáldemokrata vezető csupán azért állt elő vele, hogy a korrupciós ügyei miatti európai elszigeteltségét ellensúlyozza az Izrael mellett a Trump-érában ismét teljes mellszélességgel kiálló Washingtonban megszerzendő jó pontokkal. Emellett abban reménykedett, hogy a gesztusért cserében akár még az amerikai fővárosba is meghívják. Az előzetes tárgyalások hiánya azonban megbosszulta magát, hiszen amit a világ vezető katonai és gazdasági nagyhatalma megtehet, azt egy egyre romló megítélésű, részben balkáni, részben közép-kelet-európai állam aligha. És nem csupán azért, mert az Európai Unió – elsősorban a jelentős muzulmán kisebbségek lakta nyugat-európai tagállamok miatt – ellenezné a lépést, mivel továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy Jeruzsálem a majdan létrejövő Palesztina és Izrael megosztott fővárosa legyen. Hanem azért is, mert az ügyben teljes belpolitikai konszenzus is szükséges, ám az, hogy elmulasztották az egyeztetést a külpolitikai ügyekben az alkotmány értelmében jelentős befolyással bíró államfővel, borítékolta a konfliktust a kormánnyal szemben álló politikai oldalt képviselő Klaus Johannis elnökkel, aki ebben a témában inkább az európai szövetségesek mellett tört lándzsát.
Az incidens ráadásul megismétlődött, amikor Viorica Dăncila kormányfő nemrég eldöntött tényként beszélt a nagykövetség költöztetéséről – holott akkor sem volt előzetes egyeztetés, konszenzus meg pláne. És innen jutottunk el az újabb, hajmeresztő fordulatig: kiszivárgott hírek szerint Dragnea egy négyszemközti találkozón ígéretet tett a palesztin nagykövetnek, hogy nem költöztetik el a nagykövetséget. Ezt a diplomata közleményben meg is erősítette, Dragnea pedig cáfolta.
Ez a helyzet példátlan, hiszen nehéz feltételezni, hogy egy nagykövetség ekkorát ferdítsen. Inkább az feltételezhető: szándékosan hozták nyilvánosságra a beszélgetésen elhangzottakat, hogy lejárassák az ide-oda pávatáncoló Dragneát az amerikaiak és a nagykövetség elköltöztetését már több ízben is üdvözlő Izrael előtt. A jelek szerint ugyanis Dragnea most is aprópénzre akarta váltani az ügyet, csak most ellentétes előjellel: a költözés lefújása árán az arab országok támogatását próbálta megszerezni ahhoz, hogy Románia az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjai közé kerüljön.
Persze a diplomácia olyan művészet, amelyben nem árt a háttérben több vasat is tartani a tűzben, és minden potenciális partnerrel tárgyalni kell. Azonban a nyilvánosság előtt csak olyan döntéseket érdemes bejelenteni, amelyek egyrészt megvalósíthatóak, másrészt az ésszerűség határán belül következetesen, kompromisszumok nélkül képviselhetőek. Ellenkező esetben nem művészetről, hanem diplomáciai ámokfutásról, szánalmas pancserségről van szó.
Az ilyen húzásokkal a kormányoldal legfeljebb annyit ér el, hogy az összes külföldi partner végképp megbízhatatlannak könyveli el Romániát.
És egyáltalán nem ok nélkül.
Balogh Levente
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Gazda Árpád
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Rostás Szabolcs
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Balogh Levente
Vége a fél éve tartó elnökválasztási mizériának, a legnagyobb mumus, Călin Georgescu bejelentette a visszavonulását a politikától, miután Nicușor Dan nyerte a megismételt elnökválasztást – úgy tűnhet, Romániában helyreállt a rend.
Balogh Levente
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Rostás Szabolcs
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Balogh Levente
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
szóljon hozzá!