Az általános panaszkodási divat legújabb terméke a közösségi oldalakon a vasárnap este megkezdett siránkozás, hogy másnap ismét hétfő, érkezik az apokaliptikus sorscsapás: dolgozni kell menni.
2014. február 25., 21:182014. február 25., 21:18
Természetesen az univerzális egyensúlyelv értelmében ennek megfelelője is van: a csütörtök esti műsorszám, miszerint másnap péntek, és végre kezdődhet a láblógatási és hasvakarászati bajnokság. Hurrá, hurrá, hála, hála! Tudom én azt jól, hogy mindenki azon rinyálhat, amin akar, ilyen szempontból mindenképp szabad országban élünk, nem kell odafigyelni, lereagálni – s én sem tenném, ha nem majdnem zömmel pályájuk legelején baktató, huszon-harmincévesek gépelnék be a világ üzenőfalára az ő nagy-nagy szerencsétlenségüket. Azt, hogy van munkájuk.
Nem várom el, hogy minden pillanatban örvendezzenek nagy dolgozhatnékjukban, utóvégre azon sem ujjongunk percenként, hogy nyugodtan lélegezhetünk. De azért nem ezt és nem így. Nem ilyen majmolásból posztolt álságokkal. Különösen nem mostanság, amikor egyre több ember kerül az utcára, szűnnek meg munkahelyek, csökkennek a jövedelmek, vagy legalábbis a pénz vásárlóereje kezd halmazállapotot váltani, szilárdabból illékonnyá válni. Mintha a levegő fogyna el hirtelen. Nem akarok számokkal, kitömött adatokkal példálózni, nézzünk körül saját környezetünkben.
A munkahelyteremtés állandó kampány és kampányon kívüli beszédtéma, látható eredmények nélkül. Nemrég hallottam egy viccnek is rossz ötletet, miszerint köteleznék a lakótársulásokat, hogy portásokat és takarítónőket alkalmazzanak, a lakók jóindulatára bízott összegecskéből „működő\" közköltségkezelőket főállású adminisztrátorokká léptessék elő és ezzel – a hír után közölt számra már nem tudtam a röhögéstől figyelni – országszerte elég szépszámú új munkahely keletkezne.
Aztán többet nem beszéltek róla, mert a lakók úgysem fizetnék az éjjeliőröket és lépcsősikálókat, inkább felváltva maguk éberkednének és takarítanának. Akár vasárnap délután, amíg a gyerek kint játszik, netán hétfőn hajnalban, mielőtt az, akinek van, elindulna a munkahelyére. A vállalkozó kedvű nyugdíjasok is beszállnának az össznépi buliba, mondjuk pénteken és szombaton portáskodva, elég idejük marad hét közben sakkozni, malmozni a parkban, a merészebbeknek szerencsét próbálniuk az itt a piros, hol a pirossal, amíg a fiatalok az itt a munka, hol a munka virtuális játékkal töltenék ki szabad idejüket.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
szóljon hozzá!