2010. január 25., 10:182010. január 25., 10:18
A házigazda hazaérve épp tévézés közben zavarta meg a hívatlan vendéget, akinek még annyi ideje sem maradt, hogy nyugodtan megehesse a csirkét, az estebédet már a fogdakonyháról kapta. Nem kell csodálkozni, hiszen a mai közbiztonsági viszonyok között bárki bemehet bárhova és jól érezheti ott magát. Ahogy a tengerentúli betolakodó feldúlta „vendéglátója” lakását, a mienket is felborogathatja bárki.
Az egyik határ menti faluban például nemrég libatolvajok garázdálkodtak. No, nem olyanok, mint a parlamentben, hanem valódiak. A kutyák majd vigyáznak ránk – hangoztatta a rablás napján az egyik főutcai lakos, akinek éjjel mindkét házőrzőjét átsegítették az örök vadászmezőkre. Libáinak nyakát álmukban tekerték ki, hogy nehogy gigágára ébredjenek a háziak. A rendőrség tehetetlen, különben sem lenne sok értelme az intézkedésüknek, mert a keletkezett kár kisebb a törvény előírta minimális határértéknél.
Ergo, ha lassanként, minden este kis darabokra szedve lopják el a házunkat, az nem büntethető, csak ha összehajtják a négy sarkát, és egyben viszik el. Majd pár utcával arrább ébredünk, mint az a kolozsvári egyetemista, aki berúgott az egyik szombat esti bulin, és a kocsmafalnak dőlve elaludt. Kedves jóakarói betették autójukba, és elvitték Csíkszeredába, ahol egy hasonló kocsmafalnak támasztva hagyták. El sem tudom képzelni, mekkora kétségbeesést érezhetett, amikor reggel fejfájósan körbenézett.
Annyi biztos, hogy abból a fajta piából ő sem iszik többé egy kortyot sem. Az amerikai helyzet egyébként kicsit hasonlít a múlt rendszer társbérlős megoldásához, amikor egy kiutalt lakás különböző szobáiba többféle ismeretlen embert zsúfoltak. Akkoriban az állam költöztetett be, manapság meg a végrehajtó lakoltat ki.
Lassan odajutunk, hogy azoknak, akik nem tudják fizetni a lakáskölcsön részleteit, a bank lakótársakat utal ki hivatalból. Mekkora meglepetés lesz, ha a fiatal házaspár hazaérkezésekor egy nénit talál a konyhában, aki épp palacsintát süt. Az sem lesz szerencsésebb, akinek meg a kisnyugdíjas anyósát kell magához fogadnia, mert az nem tudja majd fizetni a megemelkedett közüzemi számlákat.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.