2009. január 26., 07:002009. január 26., 07:00
Tény, hogy a telefontársaságokra január 20-ától, az internetszolgáltatókra pedig március 15-étől érvényes adattárolási jogszabály körüli huzavona (nem is beszélve a bizonyos PSD-s politikusokkal kapcsolatos, nemrég kipattant lehallgatási botrányról) újfent okot ad a találgatásokra, vajon a titkosszolgálatok tevékenysége mellett mennyi tényleges intim szféra jut egy átlagpolgárnak? Hogy a hat hónapig immár jogerősen rögzített adataink valóban csak a nemzetbiztonság érdekeit szolgálják, vagy meg van rá az esély, hogy illetéktelen kezekbe jussanak? Mint minden olyan kérdésben, melyre nem tudunk pontos választ adni, vannak szkeptikus és paranoiás magyarázatok egyaránt. Annyi viszont bizonyos, hogy a vitatott jogszabály csak a jéghegy csúcsa. Mindennapjainkban az egyre fejlettebb technikai háttér megkönnyíti az életünket. Ha valaki hirtelen rájön, hogy neki kváziegzisztenciális kérdés, hogy megismerje a polivinilklorid térszerkezetét, esetleg a Dél-Srí Lanka-i kétéltű fajok szaporodási szokásait és evolúciós leágazását, ma már maroktelefonja segítségével is szinte bárhol csatlakozhat az internetre, hogy égető kíváncsiságát kielégítse. És ha a polgárok ilyen modern kütyüket használnak, akkor lehet tippelni hármat, hogy vajon miféle általunk még ismeretlen technikával rendelkezik a „Nagy Testvér”. Nem zárhatjuk ki, hogy, ha teszem azt Amerikában egy titkosügynök június közepén kíváncsi lesz arra, hogyan mondják románul azt, hogy: „A dohányzás káros az ön és környezete egészségére”, akkor a megfelelő műhold segítségével ne találna akár Kolozsváron egy teraszt, ahol az asztalra helyezett cigarettásdobozokról leolvashatná az illető információt.
És az is elképzelhető, hogy az orvostudomány fejlődésével az üldözési mánia lesz a 21. század legnagyobb rákfenéje.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok