2009. április 01., 11:012009. április 01., 11:01
S hogy ne csak az előnyökről beszéljek, a sok közül egyetlen hátrányát megemlíteném. Ez pedig az, hogy a gyors írásra törekvő igyekezetben az emberek hajlamosak megfeledkezni a magyar nyelv szabályairól, többek közt ékezetek nélküli szövegekkel kommunikálnak egymás közt, „úgyis megérti a másik, mit akarok mondani” alapon. Nem minősítem az eljárást, annál is inkább, mert ha nagyon belemélyednék, úgyis az derülne ki, hogy azt a fránya számítógépet meg lehet „tanítani” magyarul írni is, olvasni is. Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy néha mennyire groteszk, humoros helyzeteket szül egy-egy közszemlére tett, ékezetek nélkül írt magyar nyelvű üzenet. Mert azok, akik használják például a messengert, tudják, hogy lehet állandó üzenetet hagyni, ami ismerőseink névlistáján a nevünk mellett jelenik meg mindenki szeme láttára. Az én névlistámon például a rokonok, barátok, kollégák mellett számos tinédzserkorú ismerős neve is szerepel, akik többnyire a lányom baráti köréből kerültek oda – és ott maradtak – még azokból az időkből, amikor a lányomnak csak az én azonosítómon keresztül volt szabad kommunikálnia barátaival. Nos, az egyik ilyen listán maradt ifjú hölgy neve mellett a minap igencsak vicces állandó üzenetet olvastam, idézem: „alszom... picim ha leszel csorogj ram addig mig kinyomlak”. Most, hadd ne részletezzük, hogy ugyanezt az üzenetet hányféle módon küldhette volna el a hajadon a barátjának anélkül, hogy bárki olvashatta volna, csak arra térnék ki, mik fordultak meg a fejemben, míg valahogy megértettem: azt várja, a barátja telefoncsengetéssel ébressze. Először is lelki szemeim előtt megelevenedett egy integrált áramkörökön és mikrocsippeken keresztül „csordogáló” ifjú – miért is ne, hiszen a Star Trek és Csillagkapu sorozatok után, akár ez is lehetséges – amint vágyakozva „csorog” ifjú barátnője alvó testére. De azt is láttam, hogy a szerelmes álomban ringó hajadon ahelyett, hogy örülne a cybervilág tekervényes áramkörein át hozzá igyekvő barátjának, nem öleli magához, hanem „kinyomja”, mint egy gennyes pattanást.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.