JEGYZET – A nagy alkotók közt nincs civakodás a miatt, kinek a nyelve szebb, régibb, méltóbb az értékekhez.
2017. március 01., 23:072017. március 01., 23:07
Nem, az Arany János nagyságrendű költő a fordítást ugyanolyan fontosnak tartja, mint az eredeti szövegeket. És nemcsak szóban, hangzatos kijelentésekben, hanem a kitartó, megfeszített munkában is. Nem mutogatott másra, ki mit tett vagy nem tett, ki tartozik ezt vagy azt megtenni, ő tette a magáét egész életen át.
Például Shakespeare-t is annyit fordított, amennyit bírt. Szótárból, önerőből, autodidakta módon tanulta meg a nyelvet úgy, hogy tökéletesen szót értett azzal az angol irodalmárral, akivel felvette a kapcsolatot a Shakespeare-darabok kapcsán. Az már irodalomtörténeti legenda, hogy amikor az illető angol irodalomtörténész ellátogatott Aranyhoz, nagyon gyorsan kiderült, hogy szót csak írásban tudnak érteni, éppen Arany szótárból vett, „betűhű” nyelvtudása miatt. De az írással nem volt hiba, sikerült a társalgás.
Arany János kilencven évvel fiatalabb irodalmi „dédunokája”, a száztíz éves születési évfordulóját májusban ünneplő Dsida Jenő feltehetőleg tudta az említett esetet és talán azért, talán tiszteletteljes szeretetből, dédapja iránt magának sokat megengedő pajkosságból fonta Aranyt és Shakespeare-t egybe A pántos kapukon túl versének egyik szakaszában, váratlan, nagyon jól eső csattanóval. „Ez itt a költők esti promenádja, / amott, hol az Uránus lángja gyúl, / Arany János lakik s népes családja: / az öreg itt is verseket gyalul, / vagy ha Shakespeare, a leghívebb barátja / toppan be hozzá este szótlanul, / borozgatnak s a borzasbajszú szittya / a morcos ánglust magyarul tanítja.”
Igen, így is lehetne! És még ilyenebbül! Akinek „a morcos ánglus” és kortársai olyan sokat köszönhettek, s akinek neve összeforrt a szigetor-szág reneszánszkori drámairodalmával, I. Erzsébet királynő nemcsak előszeretettel olvasta Seneca ókori római írástudó, Néró császár nevelője darabjait, de trónra lépése előtt lefordította angolra a Hercules Oetaeu tragédia második, a magas rangú embereket fenyegető veszélyekről szóló karénekét, rímtelen jambusokban. Nem unalomból tette, hanem megbecsülésből, tiszteletből. Kicsinyes ember képtelen mások tudását, hozzáértését elismerni, az tele van önmagával, csak azt tartja nagyra, amit ő csinál. Az talán ki is nevetné Dsida Jenő ötletét. Pedig lehet így is! Nemcsak Arany Shakespeare-fordítása természetes: ha kortársak lettek volna, esetleg nemcsak a drámaíró, de talán még az uralkodó is tanult volna Aranytól – magyarul!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!