2011. október 06., 08:362011. október 06., 08:36
Mert valóban nem lehet szótlanul és főleg tétlenül elmenni amellett, hogy mind a köz-, mind a hivatalos nyelv használatában iszonyú a magyar pusztulása. Következésképpen tévúton jár például az a román ember, aki a nemzetisége, netán az anyanyelve elleni támadást véli felfedezni a szentgyörgyi határozatban, hiszen az nem ellene szól, hanem elsősorban azt a magyart próbálja észhez téríteni, aki lustaságból, tunyaságból, nyugatmajmoló törekvésből, Isten tudja milyen más buta megfontolásból, de inkább megfontolatlanságból mellőzi saját anyanyelvét. Ha viszont mégis akadna olyan román, netán multivállalkozás, amelyik szisszenne a sepsiszentgyörgyi határozatra, nos ennek nem kellene szem elől tévesztenie, hogy ha a piaci terjeszkedés, tehát pénzszerzés egyik eszközeként megvásárolt hirdetőfelületre szüksége mutatkozik, márpedig mutatkozik, akkor az üzleti érdek mellett puszta tiszteletből is megszólíthatja anyanyelvén az őshonos magyart.
Hiszen egyszerűen: jólesik neki. Mert kolozsvári jelenlétem óta én is szívesebben vásárolok abban a Selgrosban, ahol az én anyanyelvemen is üdvözölnek, eligazítanak, s az ott hagyott pénzemért köszönetet mondanak a feliratok; vagy megyek be azokba a boltokba, hivatalokba, ahol az Igen, tessék! feliratú, kis zöld öntapadó eleve megnyugtat: odabent az én nyelvemen is boldogulhatok. Mátyás király szülővárosában ugyanis (még mindig) nem mindenütt mosolyognak és köszönnek vissza úgy, ahogy kell a jó értelemben kicsit kihívó, de mindenképpen kíváncsi adjon Isten jó napotra. Mindent egybevetve: a szentgyörgyi határozat jó. És helyénvaló. Lenne olyan ragadós, mint a – lám, Magyarországra is átterjedt! – Igen, tessék! mozgalom. Mert anyanyelvünk kertjében sem árt rendet tartani. S gyomlálgatni. Csak tessék, mert az effajta munka sohasem hiábavaló!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
Látogatottsági adatok