JEGYZET – Szomorú, hogy az egészségügy nem hajlandó gyógyulni. Hiába váltják egymást a miniszterek, röppennek fel újabbnál újabb ötletek, gyorsan szét is pukkannak a levegőben.
2017. február 28., 23:232017. február 28., 23:23
És marad minden a régiben. De ott tartunk, hogy azt mondjuk, bárcsak maradna! Hisz olyan mélységek felé zuhan, ami már a képzelet határait feszegeti. Ezúttal nem az időnként előkapott oltáshisztériára gondolok, a beadni vagy megóvni dilemmára, ami végső soron mindenki privát zónájának az ügye, hanem a sürgősségi sebészetre. Ezt nem a beteg dönti el, nem divatos beavatkozásokról van szó, hanem életmentésről.
Döbbenten hallottam, hogy az egyik legjobb nevű fővárosi kórházban felmerült: pénz hiányában a kora délután lejáró műszak után ne operáljanak, mert túlórát senkinek nem tudnak fizetni. A pénz nagyhatalom, ez kétségtelen, de vannak olyan műtétek, amiket nem lehet összecsapni, folyton az óramutatót figyelni, mikor ér el a műszak végét jelző pozícióra. És amikor eléri, odacsapni a műszereket, hogy vége. Nem, ilyen nincs, ilyen nem lehet, nem szabad lennie. Akinek még csak fel is merült hasonló az agyában (bocsánat, a koponyaüregében!), annak nincs mit keresnie az egészségügyben. Különösen nem döntéshozó állásban.
Az emberi élet mindannyiunk ügye, akinek nincs semmi baja, az sem maradhat közömbös. A törődés nem egyik-másik orvos vagy kórház ellen felpiszkálni néhány nagyszájút, akik orvosi műhibáról ordítoznak, aztán a jól megkavart cirkusz után gyorsan minden elhal. Azok pedig, akiktől négy éven át az egész ország sorsa függ, azon agyalnak, hogyan ússzák meg a piszkos pénzek eltulajdonítása miatt a börtönt, és sürgős zárkareformokat követelnek, megérdemelnék, hogy egy kórteremben töltsék le a büntetésüket, hátha eszükbe jutna az egészségünkkel is törődni, nemcsak a zsebük és bankszámláik dagasztásával! Készítettek arról kimutatásokat, hogy a ledarált huszonhét év alatt hány új iskolát és kórházat építettek állami költségvetésből? Hány orvost próbáltak meg itthon tartani vagy valamiképpen visszahívni? S ha esetleg vannak ilyen számok, a döntéshozók közül hányan érdeklődtek irántuk? Nem puszta kíváncsiságból, hanem jobbítási szándékkal.
Kényelmes ez az idült állapot, könnyen szolgál válaszul sok kérdésre: nincs pénz, az előzőeknek sem volt, majd egyszer talán lesz. Közben pedig rongyrázásra, fennhéjázásra mindig bőven akad. Mert a kapzsiság heveny betegség, azt sürgősen és gyorsan lehet és kell kezelni. Mindünk szégyenére!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!