2009. november 11., 11:242009. november 11., 11:24
Az utasok egykedvűségét, bárgyú semmibe bámulását igencsak megzavarta a helyi rádió maximálisra felerősített hangja. Kétes úton magas polcra jutott városmenedzserünk: Claudiu Maior alpolgármester válaszolt élőben a kedves hallgatók kérdéseire.
Clau – ahogyan barátai, hívei szólítják, egyben a helyi közszállítási vállalattal szövetkezett Siletina cég tulajdonosa, magyarán olyan városvezető, akinek többek között ellenőriznie kellene a maga vezette közszállítási cég munkáját, szolgáltatását. Köztudott, hogy az uniós normáknak megfelelően idén, január egytől országszerte ki kellett volna vonni a városi tömegszállításból a kisbuszokat.
Az önkormányzat ígérte is, hogy ez már 2008 végén megtörténik. Ám nem így történt. Az egyik nyájas hallgató föltette a kérdést Maior úrnak: mégis mikor tartja be szavát a városvezetés, mikor kopnak ki a forgalomból az általában túlzsúfolt, a kényelmes utazást egyáltalán nem biztosító járgányok.
Clau a lehető legnagyobb lelki nyugalommal és kellő pimaszsággal bejelentette: a kedves hallgató téved, egyetlen kisbusz sem vesz részt Vásárhelyen a tömegközlekedésben. Mi, jámbor utasok ekkor egymásra néztünk, majd egyesek fennhangon röhincséltek, ugyanis egy olyan maxi-taxi gyomrában gyúródtunk ezek szerint, ami tulajdonképpen nem létezik.
Még aznap alkalmam volt szembemenni Clauval a polgármesteri hivatal folyosóján. Az orra alá dörgöltem, hogy mindközönségesen jókorát hazudott, mégpedig élőben a helyi közszolgálati rádió adásában. Gondolhatják, hogy céklavörös arcszín és rikácsolás lett az eredmény. Clau váltig esküdözött, miszerint ő soha életében nem hazudott, és ha valaki be tudja bizonyítani az ellenkezőjét... Nos a folytatást elnyelte egy becsapódó irodaajtó.
Tehát nem tudtam meg, hogy mi is lesz azzal, aki őt füllentésen éri. Természetesen a szóban forgó kisbusz nem az egyetlen, amely Vásárhely utcáin utasokat furikázik. Nagyon sok van belőlük. Ami pedig még szomorúbb, hogy nem ez az egyetlen téma, amely kapcsán az önkormányzat az orránál fogva vezeti a lakosságot. A füllentéstől vissza nem riadó, „hosszú orrú” alpolgármesterünknek van kitől példát vennie: minden tekintetben Dorin Florea polgármester a mintaképe.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.