2009. március 03., 10:352009. március 03., 10:35
Rendjén van-e ez így? – teheti fel a kérdést az ember, aki azt szeretné, hogy az erdélyi magyar közösség életét is a nyugati bejáratott demokráciák szabályai alakítsák. Így van-e ez mindenütt, ahol nagyobb hagyománya van a demokratikus, többpárti berendezkedésnek? Első megközelítésre igen a válasz. A kampány Nyugaton is kampány. A politika vezető játékosai másutt is mindent megtesznek a pártjuk sikere, és a párton belül a személyük sikere érdekében.
Szász Jenőtől tehát nem vitatható el annak a joga, hogy korteslátogatásokat tegyen a párt szervezeteinél, és az általa vallott megoldásjavaslatokat, elképzeléseket hirdesse a párttagság körében. Van mégis valami, ami érzésünk szerint torzítja a Nyugaton bevált szabályokat, mihelyt ezek a Kárpát-medencébe érnek. Míg Nyugaton a szervezetek belső szabályai, a politikai programok határozzák meg azt is, hogy milyen politikusok kerülnek az élre, és azt, hogy a megválasztott vezetőknek mi a teendőjük, a mi tájainkon a személyek, a személyiségek a meghatározói a politika alakulásának.
Ők próbálják a maguk számára testre szabni vagy esetenként felülírni a szabályokat is, a programot is. Ez pedig nem MPP-s sajátosság. Az RMDSZ-ben is ugyanez a recept. A vezetők pótolhatatlannak tartják magukat, politikai opcióikat a hiúság itatja át. Pedig, ha túl tudnának látni személyes szempontjaikon, észrevehetnék, hogy a cserét annak a szervezetnek az érdeke is megkívánja, amelynek az élén állnak.
Szász Jenő azt láthatná meg, hogy a személyével szemben kialakult bizalmatlanság akadályozta meg, hogy az MPP magyar koalíciók részese legyen. Markó Bélának azt kellene belátnia, hogy amíg ő testesíti meg az RMDSZ-t, aligha van esély arra, hogy a szövetséget ismét az egységesítő összefogó politikai tényezőnek lássák az erdélyi magyarok. A hiúságpolitika hatásai a szavazatszámláláskor mérhetők.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok