2011. november 18., 11:572011. november 18., 11:57
A külhoni állampolgárok országos listára szavazhatnak a beterjesztendő, minap megszellőztetett javaslat szerint – ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy kinyilváníthatják, melyiket preferálják a belmagyar pártok közül. Nem kis vívmány, elismerés érte. Ha pedig határon túli jelölt is felkerül a listára, akkor eggyel több oka lesz annak, hogy az az erdélyi, dél- vagy felvidéki magyar szavazópolgár ezt vagy azt a listát részesítse előnyben.
A kérdés persze az, miként és kik kerülhetnek fel ama listára. A szemen szedettek közé ugyebár. A magyar párt vezérkara dönti el nyilván, kit szeretne jelöltjei közt látni, s hogy a határon túliak közül kit tart saját emberének, illetve eléggé reprezentatívnak ahhoz, hogy az a maga közegében minél több voksot vonzzon magához. Nem csoda, hogy két hazai pártvezető azt nyilatkozta, elégedett e megoldással. Akik ugyanis tudják már, hogy őket valaki igenis ki fogja a képviselet nemes feladatára jelölni, azok megnyugodtak: a javasolt módszer szinte biztos helyet és mandátumot szavatol számukra a magyar Országházban.
A tervezet mai formájában tehát azoknak felel meg, akiknek már van „hídfőállásuk” Budapesten, van kipróbált szövetségesük, akikre évek óta támaszkodnak szükség esetén. Aki viszont híjával van a biztos pártfogónak, vagy nem szeretné teljesen rábízni magát annak kénye-kedvére, annak bizony főhet a feje, mert könnyen kimaradhat a játékból, s könnyen megeshet nemcsak az, hogy labdába sem rúghat, de talán még a partvonalról sem kiabálhatja majd be, ami a szívét nyomja, mert még a kispadra is másokat ültetnek.
Ki és milyen mechanizmus garantálja azt, hogy a határon túli magyar szavazók hiteles képviselői hallathassák majd hangjukat a magyar Országházban? Ki, milyen paragrafus és hogyan kezeskedik majd afelől, hogy saját óhajunkra ismerjünk majd abban, amit nemzetépítés szándékával nevünkben kezdeményeznek? A kibontakozó vitának erre is válaszolnia kell.
B. Kovács András
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
Látogatottsági adatok