2009. január 15., 11:092009. január 15., 11:09
Az alkotmányreform amúgy nem teljesen saját ötlet, nagyvonalakban az elnök párizsi kollégája, Nicolas Sarkozy által szorgalmazott alkotmánymódosítási javaslatokat idézi. Maga a Băsescu által szorgalmazott félelnöki rendszer is a francia modellt másolja: a jelenlegi gall gyakorlat szerint az államfő határozza meg a nemzeti politika prioritásait, ő dirigálja a kormány munkáját, és ugyanúgy nem vonható felelősségre a parlament előtt, mint ahogy azt a most javasolt módosítás is előirányozza a román elnök esetében.
A különbség ugyanakkor a Sarkozy által kezdeményezett alkotmánymódosítás és annak romániai változata között az, hogy Sarkozy tulajdonképpen a De Gaulle által meghonosított gyakorlathoz kívánja igazítani az államfőt még mindig csupán döntőbíróként, nem pedig első számú vezetőként meghatározó alkotmány szövegét. Sarkozy azonban az államfői jogkör megerősítése és tisztázása mellett a parlamentet is meg kívánja erősíteni, hangsúlyosabbá kívánja tenni annak ellenőrző szerepét.
Mindez azonban a băsescui tervekből hiányzik, a kisebb létszámú, egykamarás parlament kialakítása, illetve a törvényhozást lépten-nyomon diszkreditáló eddigi elnöki gyakorlat nem arra enged következtetni, hogy szándék lenne a paralment befolyásának növelésére. A most ismertetett célok fényében már érthető, miért is volt szükség a nagykolaícióra: így megvan a kényelmes többség a módosítások elfogadására.
A romániai választók körében uralkodó politikai analfabetizmus, Băsescu népszerűsége és az „erős vezető” iránti vágy pedig nem hagy kétséget afelől, hogy a változásokra a lakosság is áldását adná egy népszavazáson. A „hiperelnök” vezette új rendszer persze valóban alkalmas lehet arra, hogy a feszültségeket és a válságokat egységes fellépéssel, hatékonyan kezelje. A gond csak az, hogy az elmúlt négy év belpolitikai életében a feszültségek legfőbb forrása rendszerint maga az államfő volt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.
Látogatottsági adatok