2012. május 30., 09:172012. május 30., 09:17
Ma már más a helyzet: a magyar–román és a magyar–magyar törésvonalak mentén egyaránt dúló marosvásárhelyi kampányháború immár oda fajult, hogy a józan eszű polgárok hátat fordítanak a legtöbb esetben érthetetlen, sokszor gusztustalan, néhol megalázó csetepatéknak, és akár elmennek szavazni, akár nem, csak azt várják, hogy legyen vége már.
Nem véletlen, hogy az önmagát mesterségesen duzzasztó hecckampány hazazavarja a tisztességes versenyre befizetett közönséget, ugyanakkor egyre szimpatikusabbá válik a balhévadászok és a botrányhősök számára, és persze kiváló alkalmat ad a szélsőséges megnyilvánulások térnyerésére. A vásárhelyi Avram Iancu-emlékház tetőterébe dobott benzinespalackok jól irányítottak: nagyobbat nem is robbanhattak volna, mint abban a feszült légkörben, amelyet az új román balliberális kormány kisebbségellenes intézkedései generálnak.
És mit ad isten: persze pont abban a városban, amelynek közelmúltja is súlyos etnikai konfliktusoktól terhes, és persze pont annak a történelmi személyiségnek az emlékházában, aki a régmúlt idők ellenségeskedéseinek egyik jelképe. A rendőrség minden bizonnyal nagy erőket bevetve nyomoz. Eddig nem derült fény a tettesek kilétére, de ha beigazolódik a sokak által erőteljesen sugallt forgatókönyv, és kiderül, hogy az elkövetők magyarok, számunkra nem marad más, mint azonnal elítélni a történteket és a fejünket fogva szégyenkezni, ugyanúgy, mint tavaly márciusban, a hírhedt Avram Iancu-bábu akasztásakor.
A másik lehetséges variáció a diverziókeltés, arra azonban mérget lehet venni, hogy ha be is bizonyosodik, ezt a hatóság nem fogja az orrunkra kötni. Ez esetben pedig nem lesz más dolgunk, mint tüntetőleg továbbra is a hátunkat mutatni az ingyencirkusznak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
Látogatottsági adatok