2012. május 30., 09:172012. május 30., 09:17
Ma már más a helyzet: a magyar–román és a magyar–magyar törésvonalak mentén egyaránt dúló marosvásárhelyi kampányháború immár oda fajult, hogy a józan eszű polgárok hátat fordítanak a legtöbb esetben érthetetlen, sokszor gusztustalan, néhol megalázó csetepatéknak, és akár elmennek szavazni, akár nem, csak azt várják, hogy legyen vége már.
Nem véletlen, hogy az önmagát mesterségesen duzzasztó hecckampány hazazavarja a tisztességes versenyre befizetett közönséget, ugyanakkor egyre szimpatikusabbá válik a balhévadászok és a botrányhősök számára, és persze kiváló alkalmat ad a szélsőséges megnyilvánulások térnyerésére. A vásárhelyi Avram Iancu-emlékház tetőterébe dobott benzinespalackok jól irányítottak: nagyobbat nem is robbanhattak volna, mint abban a feszült légkörben, amelyet az új román balliberális kormány kisebbségellenes intézkedései generálnak.
És mit ad isten: persze pont abban a városban, amelynek közelmúltja is súlyos etnikai konfliktusoktól terhes, és persze pont annak a történelmi személyiségnek az emlékházában, aki a régmúlt idők ellenségeskedéseinek egyik jelképe. A rendőrség minden bizonnyal nagy erőket bevetve nyomoz. Eddig nem derült fény a tettesek kilétére, de ha beigazolódik a sokak által erőteljesen sugallt forgatókönyv, és kiderül, hogy az elkövetők magyarok, számunkra nem marad más, mint azonnal elítélni a történteket és a fejünket fogva szégyenkezni, ugyanúgy, mint tavaly márciusban, a hírhedt Avram Iancu-bábu akasztásakor.
A másik lehetséges variáció a diverziókeltés, arra azonban mérget lehet venni, hogy ha be is bizonyosodik, ezt a hatóság nem fogja az orrunkra kötni. Ez esetben pedig nem lesz más dolgunk, mint tüntetőleg továbbra is a hátunkat mutatni az ingyencirkusznak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
Látogatottsági adatok