Hazugságok igaza

De a bűvész mutatványai óta sok idő eltelt, most már a csalás egészen kisded időtöltésnek bizonyul, mivel egy ideje – a mi tájainkon legalábbis – a hazugság lett a divatszó. Ha nem csalódom, a magukat tévésztár műsorvezetőknek kikiáltók kezdték: egyszerűen rászóltak meghívottjaikra, hogy amit azok mondani akarnak, az hazugság. Nem tudom pontosan, ki is kezdte, de nagyon gyorsan elterjedt, s már az sem tűnik fel, ha egy-egy „jól nevelt” moderátor gyanakodva kérdezi alanyát, hogy hazugságot fog-e szólni. Bevallom, eleinte bántotta a fülemet, de aztán próbáltam megérteni a modern idők szavát, olyannyira, hogy most már nem csodálkozom, igaz, hogy még nem vagyok igazán korszerű, hisz használni nem használnom.

És nem is tettem volna szóvá, mert a tévésztárság eléggé tiszavirág-életű babér, s holnap lehet, hogy megjelenik egy olyan, aki nem az agresszív vádaskodást, hanem a szende halk szavúságot részesíti majd előnyben – szóval számomra inkább az a hírértékű, hogy a csúcspolitikusok is átvették ezt a hazugsággal való dobálózást. Sőt odáig fejlesztették, hogy figyelmeztetnek: a következő mondatokban a színtiszta igazságot fogják közölni. Hogy is van ez? Lehet, hogy én lettem menthetetlenül túlhaladott, de eddig abban a (tév)hitben éltem, hogy például egy államelnök, ha kiáll az általa ilyen-olyan irányba terelgetett nyája elé, akkor az a legkevesebb tőle elvárható, hogy igazat és csakis igazat fog szólni.

Nem pusztán azért, mert az eskütételkor reszkető hangon így fogadta, hanem mert a szavazatvadászatkor minden porcikájában becsületesnek hazudta magát. S akkor miért is jelenti be előre, hogy a következő mondatokban igazat lesz szólandó?! Nem volna könnyebb azt mondani, hogy felejtsük el az eddig mondottakat, mert minden betűje hazugság, ne figyeljünk se őrá, se a csicskásaira, egyáltalán senkire, aki figyelmeztet, hogy most aztán nem fog hazudni. Miért higgyük el épp ezt a kijelentést?! És miért higgyünk az egymást hazugozó többinek?! Nézzünk inkább bűvésztrükköket, figyeljük a „csaló” kezet, hátha rájövünk, hogy is kell csinálni. A politikusok „igazmondását” megfejteni amúgy is reménytelen próbálkozás, arra legföljebb születni lehet, de még akkor sem biztos, hogy sikerülne elhitetnünk másokkal a szénfeketéről azt, hogy hófehér.