2011. augusztus 04., 08:502011. augusztus 04., 08:50
Mondtuk, hogy nem költözünk, és magyarként magyar állampolgárnak lenni teljesen helyénvalónak tűnhet, még egy ötévesnek is. Majd bevetettük a makarenkói módszereket, és közöltük, hogy a csíkszeredai utazás nem opcionális, hanem kötelező, vannak pillanatok, amikor muszáj együtt lennünk, mint család, és majd, ha felnő, kénytelen lesz emlékezni erre a pillanatra, amikor állampolgárilag is magyar lett. Na ez volt a pillanat, amikor Zsófi próbált kialkudni némi engedményeket, és kikunyerálni az ezerhatszázhuszonhetedik játékot is, de itt bekeményítettünk, mert úgy-e a magyarság nem alku, és nem adásvétel tárgya, ezen a ponton Zsófi már komolyan fontolgatta, hogy román lesz, de a nemzettagadástól visszatartotta, hogy egy gügye gyerekdalon, a köszönésen és jóétvágyatkívánokköszönömszépen óvodai asztali mantrán kívül nem tud egyebet románul.
Végül nem bánta meg, hogy eljött, fontoskodva intézkedett, kért nekünk írószert, hogy beleírhassuk a kérdőívekbe, hogy nem akarunk elköltözni Árkosról. Majd bónuszként még ugrókötelet is kapott, hogy ugrálhasson örömében, hogy most már állampolgárilag is magyar, és költöznie sem kell. Az ádáz viták megpróbáltatásai után viszont én sem fogtam vissza magam, és tartottam egy kiselőadást arról, hogy az én gyerekkoromban nem mondtunk nemet a szüleinknek, a diktatúra sötét éveiben már középcsoportban csak azért is Ilyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét szavaltuk, nem követelőztünk, és igenis két és fél méter pertligumival végigjátszottuk a gyermekéveinket.
Zsófit a magasztos beszédből kizárólag a pertligumi ragadta meg, kifaggatott a technikai részletekről, hogy kötöztük össze a gumit, ki ugrott magasabbra, és úgy-e mindig én nyertem (dehogy), majd amikor próbáltam visszaterelni a beszélgetést, szerintem a lényeges mederbe, kinevetett, és közölte, hogy ezekre nagymama nem így emlékszik, és rengeteg játékot vettek nekem, szinte mindent, amit lehetett kapni a játékboltban.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
szóljon hozzá!