2011. július 08., 09:542011. július 08., 09:54
Az értesülések szerint Traian Băsescu korábbi bejelentésével összhangban – miszerint ha a koalíciós partner, azaz az RMDSZ nem fogadja el az ő és a PDL által támogatott javaslatot, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók alakuljanak át óriásmegyékké, úgy, hogy azért Hargita és Kovászna megmaradhat, akkor a kormánynak alárendelt megyei intézményeket alakítják át regionális hatóságokká – a kormány éppen azt vizsgálja, hogyan működne a rendszer, ha ezentúl csupán a fejlesztési régiók központjának kijelölt nyolc városban lennének a különböző hatóságok központjai. Mindez pedig azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindegy is, hogy hivatalosan is összevonják a jelenlegi megyéket, vagy sem, hiszen az intézményrendszer már amúgy is a megamegyés szisztéma szerint működik majd, vagyis például Nagyváradnak Kolozsvárról, Csíkszeredának meg Gyulafehérvárról mondják meg a „tutit” – merthogy Bukarest ezt így akarja.
Ettől függetlenül a hagyományos megyehatárok még megmaradhatnak, de a megyék szuverenitásának egy része odalenne. Hiszen igaz ugyan, hogy az eddigi igazgatóságok alárendelt fiókkirendeltségként megmaradnának, de a nagyobb horderejű döntések minden bizonnyal a „régióközpontokban” születnének meg. Az ezen gyakorlattal szembeni ellenérzés nem jelenti azt, hogy a jelenlegi megyéket önmagukban a közigazgatás megváltoztathatatlan csúcstermékeinek tekintenénk, a régiók kialakítását pedig eleve ördögtől való dolognak. Csakhogy a régiók, illetve a regionális alapú közintézmények akkor működnek hatékonyan, ha nem felülről szervezik meg őket. Ha a történelmi, kulturális, nép- és földrajzi hagyományok mentén alakulnak ki, nem pedig politikai hátsó szándékok által is vezérelt központi technokraták tervezőasztalán. A mostani, hátsó ajtón becsempészni kívánt átalakítás viszont amolyan igazi jozefinista, felülről erőszakolt tervezet, amely nem kevésbé veszélyes, viszont alattomosabb, mint a konkrét határátrajzolás. Ezért ugyanúgy résen kell lenni, és továbbra sem szabad engedni, hogy a reformot azok megkérdezése nélkül ültessék gyakorlatba, akiket a leginkább érint.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
szóljon hozzá!