2011. július 08., 09:542011. július 08., 09:54
Az értesülések szerint Traian Băsescu korábbi bejelentésével összhangban – miszerint ha a koalíciós partner, azaz az RMDSZ nem fogadja el az ő és a PDL által támogatott javaslatot, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók alakuljanak át óriásmegyékké, úgy, hogy azért Hargita és Kovászna megmaradhat, akkor a kormánynak alárendelt megyei intézményeket alakítják át regionális hatóságokká – a kormány éppen azt vizsgálja, hogyan működne a rendszer, ha ezentúl csupán a fejlesztési régiók központjának kijelölt nyolc városban lennének a különböző hatóságok központjai. Mindez pedig azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindegy is, hogy hivatalosan is összevonják a jelenlegi megyéket, vagy sem, hiszen az intézményrendszer már amúgy is a megamegyés szisztéma szerint működik majd, vagyis például Nagyváradnak Kolozsvárról, Csíkszeredának meg Gyulafehérvárról mondják meg a „tutit” – merthogy Bukarest ezt így akarja.
Ettől függetlenül a hagyományos megyehatárok még megmaradhatnak, de a megyék szuverenitásának egy része odalenne. Hiszen igaz ugyan, hogy az eddigi igazgatóságok alárendelt fiókkirendeltségként megmaradnának, de a nagyobb horderejű döntések minden bizonnyal a „régióközpontokban” születnének meg. Az ezen gyakorlattal szembeni ellenérzés nem jelenti azt, hogy a jelenlegi megyéket önmagukban a közigazgatás megváltoztathatatlan csúcstermékeinek tekintenénk, a régiók kialakítását pedig eleve ördögtől való dolognak. Csakhogy a régiók, illetve a regionális alapú közintézmények akkor működnek hatékonyan, ha nem felülről szervezik meg őket. Ha a történelmi, kulturális, nép- és földrajzi hagyományok mentén alakulnak ki, nem pedig politikai hátsó szándékok által is vezérelt központi technokraták tervezőasztalán. A mostani, hátsó ajtón becsempészni kívánt átalakítás viszont amolyan igazi jozefinista, felülről erőszakolt tervezet, amely nem kevésbé veszélyes, viszont alattomosabb, mint a konkrét határátrajzolás. Ezért ugyanúgy résen kell lenni, és továbbra sem szabad engedni, hogy a reformot azok megkérdezése nélkül ültessék gyakorlatba, akiket a leginkább érint.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!