Hátsó ajtós reform

Az értesülések szerint Traian Băsescu korábbi bejelentésével összhangban – miszerint ha a koalíciós partner, azaz az RMDSZ nem fogadja el az ő és a PDL által támogatott javaslatot, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók alakuljanak át óriásmegyékké, úgy, hogy azért Hargita és Kovászna megmaradhat, akkor a kormánynak alárendelt megyei intézményeket alakítják át regionális hatóságokká – a kormány éppen azt vizsgálja, hogyan működne a rendszer, ha ezentúl csupán a fejlesztési régiók központjának kijelölt nyolc városban lennének a különböző hatóságok központjai. Mindez pedig azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindegy is, hogy hivatalosan is összevonják a jelenlegi megyéket, vagy sem, hiszen az intézményrendszer már amúgy is a megamegyés szisztéma szerint működik majd, vagyis például Nagyváradnak Kolozsvárról, Csíkszeredának meg Gyulafehérvárról mondják meg a „tutit” – merthogy Bukarest ezt így akarja.

Ettől függetlenül a hagyományos megyehatárok még megmaradhatnak, de a megyék szuverenitásának egy része odalenne. Hiszen igaz ugyan, hogy az eddigi igazgatóságok alárendelt fiókkirendeltségként megmaradnának, de a nagyobb horderejű döntések minden bizonnyal a „régióközpontokban” születnének meg. Az ezen gyakorlattal szembeni ellenérzés nem jelenti azt, hogy a jelenlegi megyéket önmagukban a közigazgatás megváltoztathatatlan csúcstermékeinek tekintenénk, a régiók kialakítását pedig eleve ördögtől való dolognak. Csakhogy a régiók, illetve a regionális alapú közintézmények akkor működnek hatékonyan, ha nem felülről szervezik meg őket. Ha a történelmi, kulturális, nép- és földrajzi hagyományok mentén alakulnak ki, nem pedig politikai hátsó szándékok által is vezérelt központi technokraták tervezőasztalán. A mostani, hátsó ajtón becsempészni kívánt átalakítás viszont amolyan igazi jozefinista, felülről erőszakolt tervezet, amely nem kevésbé veszélyes, viszont alattomosabb, mint a konkrét határátrajzolás. Ezért ugyanúgy résen kell lenni, és továbbra sem szabad engedni, hogy a reformot azok megkérdezése nélkül ültessék gyakorlatba, akiket a leginkább érint.