Sajátos logikájú kormánydöntés borzolja a kedélyeket Nagyváradon: a határszéli városból a 150 kilométerre keletre, az ország belsejében található Kolozsvárra költöztetnék a regionális vámparancsnokságot.
2014. szeptember 11., 21:132014. szeptember 11., 21:13
Az intézkedés pontos indoka nem ismert, csak gyanítható, hogy a kormány takarékossági, illetve két éve meghirdetett regionalizációs terveinek részét képezi. Utóbbiak lényege egyébként elvileg az lenne, hogy – így a hivatalos indoklás – közelebb kerüljenek a jelenleg a fõvárosi vízfej által birtokolt hatáskörök azon szintekhez, amelyeket érintenek. Ennek keretében mindenféle történelmi, földrajzi és kulturális hagyományt figyelmen kívül hagyva, a jelenlegi, önkényesen megrajzolt fejlesztési régiókat próbálják hatáskörökkel felruházni.
Csakhogy valamit nagyon félreérthettek, amikor a decentralizációról meg a szubszidiaritásról (vagyis arról, hogy a döntéseket a lehetõ legközelebb kell ahhoz a szinthez meghozni, amelyet közvetlenül érintenek) beszéltek nekik, mert nem az történik, hogy a megyei, települési intézmények kapnának hatásköröket, sõt: az alacsonyabb szintekrõl az újonnan kinevezett „régióközpontokba” telepítik még azokat is, amelyekkel eddig rendelkeztek.
Ennek egyik szép eredménye az, hogy most Nagyváradról el akarják vinni még a vámparancsnokságot is Kolozsvárra, amellyel érthetetlen módon egy régióba zárták. Mondjuk nagyváradiként már felcsillant bennem a remény, hogy akkor esetleg a határt is legalább annyi kilométerrel utána viszik keleti irányba, de errõl egyelõre nem hallani semmit. Viszont az ügy kapcsán lenne néhány javaslatom arra, hogy a kormány logikája mentén haladva még mit és hova lehetne költöztetni.
Szeretném például, ha a vámparancsnokság elvesztését kompenzálandó, Váradra költöztetnék a konstancai tengeri kikötõparancsnokságot. Meggyõzõdésem, hogy legalább olyan jól el tudnánk vezetni, mint ahogy a kolozsváriak a vámügyintézésért felelõs intézményt. Jöhet még a cernavodai atomerõmû igazgatósága, bizonyos, hogy sokkal hatékonyabban tudnánk távirányítással vezetni, mint a jelenlegi menedzsment. Ráadásul az az elõnye is meglenne, hogy nukleáris baleset esetén tökéletes biztonságban lennénk a távolság miatt.
Mindezt persze csak abban az esetben, ha a vámparancsnoksággal együtt nem költöztetik a határt is. Ha esetleg igen, akkor természetesen semmilyen további igényt nem támasztunk. Vigyék csak, és legyenek vele boldogok.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Egyszerre szimbolikus és ironikus, hogy a rendszerváltás Romániájának meghatározó alakja, Ion Iliescu még halálában is, 36 évvel az 1989-es események és 21 évvel a politika első vonalából való kikerülése után még mindig releváns tényező.
Elöljáróban szögezzük le: az emberek többsége a jövedelme mértékétől függetlenül általában elégedetlen annak összegével, a méltányos nyugdíjhoz való jog pedig mindenkit megillet.
Elöljáróban be kell vallanom, megnyugvással tölt el, hogy – enyhén szólva – gyér érdeklődés övezte az „új messiás” (igen, így kisbetűvel) erdélyi útját.
Magyar politikus ritkán használ olyan méltató szavakat egy román vezető kapcsán, mint amilyeneket Orbán Viktor miniszterelnök mondott román kollégájáról, Ilie Bolojanról Tusványoson – jó is lenne, ha mindez egy szoros együttműködés kezdetét jelentené.
Kevesebb mint kilenc hónap választ el bennünket a jövő évi magyarországi választásoktól, és mint ahogy az anyaországi társadalomnak, úgy a külhoni, erdélyi magyaroknak sem mindegy, mi lesz a megmérettetés kimenetele.
Ahogy az várható volt, a megszorító intézkedések miatt egyre durvábbak a viták a PSD és a PNL között, a PSD pedig olyan beleéléssel játssza az ellenzéki párt szerepét, hogy a végén még tényleg elhisszük: hajlandó felrobbantani a koalíciót.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!