2009. november 27., 12:392009. november 27., 12:39
zen alulról induló polgári kezdeményezések sorába illeszkedik az az akció is, amely azt célozza, hogy a magyar választópolgárok az államfőválasztás második fordulójában egy harmadik alternatívára, az autonómiára adják voksukat. A kezdeményezés civil jellege üdvözlendő, és annak célja az autonómia is.
Kérdés ugyanakkor, mennyire erősíti a demokráciát? Sikerrel nem kecsegtet, hiszen a kezdeményezők is elismerik, hogy azzal bizonyára nem sikerül majd tematizálni a második forduló előtti vitákat. Így legfeljebb a politikai érdekképviselet felé küldött jelzésként értelmezhető, ami ugyan nem elhanyagolható, ám nem állítható az sem, hogy a második fordulónak ne lenne semmilyen tétje sem a romániai magyarok számára.
A választás eredménye ugyanis őket is ugyanúgy érinti, mint az ország bármely polgárát, és nem biztos, hogy mindegy, melyik opció győz – még akkor sem, ha amúgy valóban nem kínálnak pozitív választ az autonómiaigényekre, és jogos az érzés, hogy két rossz közül kell választani. Az egyik oldalon ugyanis egy olyan demagóg, autoriter személyiség áll, aki egy igazi despota retorikájával támadja a demokratikus intézményeket, és aki kilóra akarja megvenni a magyar szavazókat, bár az autonómia lehetőségét tagadja.
A másik jelölt sem sokkal szerethetőbb, pártja pedig végképp nem az – viszont vállalta, hogy győzelme esetén kisebbségi kormányfőt nevez ki, és a demokráciára sem tör rá. (Mindez még nem kielégítő, ám a neki nyújtandó külső támogatás ígéretével zsarolható – éppen ezért nem lenne szerencsés az RMDSZ-nek teljes mellszélességgel részt venni a kampányban, illetve egy esetleges Johannis-kormányban).
Persze az, akinek mindegy, melyik fél győz, nyugodtan tüntethet távolmaradással, vagy az autonómiára adott vokssal. Csakhogy a jelenlegi állás szerint kétséges, hogy az autonómia ügye ettől válik a Cotroceni-palota állandó „lakójává.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok