VEZÉRCIKK – Körülbelül a romániai demokráciával egyidős a kérdés, hogy miért más ízű a Coca-Cola nálunk, mint Magyarországon, és széles körben elterjedt nemzeti sporttá vált Erdélyben, hogy vadásszuk a német Jacobsot, mert sokkal jobb íze van, mint a Románia számára gyártottnak.
2017. március 05., 23:172017. március 05., 23:17
Ha nem is értettünk egyet az elvvel, elfogadtuk a multik érvelését, hogy minden terméket a bevezetés előtt tesztelnek az adott országban, és a helyi ízlésnek megfelelően alakítják. A minőség azonban nem ízlés kérdése. Márpedig egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy nemcsak az ízekkel játszadoznak, hanem a minőséggel is, és sokkal gyengébb minőségű élelmiszereket küldenek az egykori kommunista államokba, mint például a német piacra. Ez pedig nem lehet eltűrni.
Jogos tehát a visegrádi országok Brüsszelhez intézett kérése, hogy vessen véget a kettős élelmiszer-minőség gyakorlatának. A labda tehát az Európai Bizottság térfelén pattog, türelmetlenül várjuk, mit fog lépni. Nem ad azonban túlzott optimizmusra okot az a tény, hogy Vytenis Andriukaitis egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos a Magyar Idők napilapnak nyilatkozva közölte: nem megelőzhető, hogy a vállalatok különböző piacokra szánt termékeiket a nemzeti ízlésnek, preferenciának vagy vásárlóerőnek megfelelően dobják piacra. Érdekes hozzáállás ez attól a szervtől, amelyik megtiltotta az uborkának, hogy görbe legyen. De akkor sincs minden veszve, ha nem lépnek semmit, mert európai polgári kezdeményezéssel el lehet érni, hogy mindenképp megvitassák a kérdést, garantált, hogy akár egy nap alatt is kerül egymillió közép-kelet-európai polgár, aki ellátja kézjegyével a kérést.
Szomorú lenne azonban, ha így kéne kikényszeríteni Brüsszelből az állásfoglalást, de még ennél is szomorúbb, az Európai Bizottsággal kell kikényszeríttetnünk az élelmiszergyártókból és -forgalmazókból, hogy ne verjenek át, ne tekintsenek az Európai Unió alsóbbrendű polgárainak, és főként, hogy ne kockáztassák az egészségünket. De reménykedjünk abban, hogy sikerül véget vetni az átverésnek, amiről egyébként meggyőződésünk, hogy nemcsak az élelmiszerparra jellemző. A történtek fényében ugyanis nem tűnik már városi legendának, hogy egyazon elnevezés alatt gyengébb minőségű mosógépet vagy hűtőszekrényt gyártanak a közép-kelet-európai piacra, mint a nyugatira. Olyat pedig már e sorok szerzője is tapasztalt, hogy az egyik neves francia kozmetikai óriás samponjának még a színe és az állaga is más volt tőlünk nyugatabbra.
Egyik napról a másikra azonban biztos nem lesz változás. Egyszerű polgárként viszont addig is büntethetjük a multikat azzal, hogy nem vesszük meg azokat a termékeket, amelyekről tudjuk, hogy gyengébb minőségűek, mint nyugati társaik. Ugyanakkor a kialakult helyzetben még inkább indokolttá teszi, hogy amiből csak lehetséges, vásároljunk helyit.
Nem a fősodratú pártokkal szembeni elégedetlenség és bizalmatlanság, hanem a TikTok közösségi alkalmazás a felelős azért, hogy a fiatalok körében a legnépszerűbb párt az AUR – legalábbis maguk a fősodratú pártok ezt szeretnék elhitetni a nyilvánossággal.
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
Még néhány ilyen megnyilvánulás a választási lázban égő „felelős” nyugat-európai politikusok részéről, és előbb-utóbb arra eszmélünk, hogy háborúban állunk.
Sok faluban soha nem volt olyan mérvű infrastrukturális fejlesztés, mint az elmúlt két évtizedben. Az aszfaltozás, közművesítés, az új művelődési házak, orvosi rendelők és a felújított iskolák ellenére a romániai falu mégsem vonzó, a fiatalok menekülnek.
szóljon hozzá!