VEZÉRCIKK – Körülbelül a romániai demokráciával egyidős a kérdés, hogy miért más ízű a Coca-Cola nálunk, mint Magyarországon, és széles körben elterjedt nemzeti sporttá vált Erdélyben, hogy vadásszuk a német Jacobsot, mert sokkal jobb íze van, mint a Románia számára gyártottnak.
2017. március 05., 23:172017. március 05., 23:17
Ha nem is értettünk egyet az elvvel, elfogadtuk a multik érvelését, hogy minden terméket a bevezetés előtt tesztelnek az adott országban, és a helyi ízlésnek megfelelően alakítják. A minőség azonban nem ízlés kérdése. Márpedig egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy nemcsak az ízekkel játszadoznak, hanem a minőséggel is, és sokkal gyengébb minőségű élelmiszereket küldenek az egykori kommunista államokba, mint például a német piacra. Ez pedig nem lehet eltűrni.
Jogos tehát a visegrádi országok Brüsszelhez intézett kérése, hogy vessen véget a kettős élelmiszer-minőség gyakorlatának. A labda tehát az Európai Bizottság térfelén pattog, türelmetlenül várjuk, mit fog lépni. Nem ad azonban túlzott optimizmusra okot az a tény, hogy Vytenis Andriukaitis egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos a Magyar Idők napilapnak nyilatkozva közölte: nem megelőzhető, hogy a vállalatok különböző piacokra szánt termékeiket a nemzeti ízlésnek, preferenciának vagy vásárlóerőnek megfelelően dobják piacra. Érdekes hozzáállás ez attól a szervtől, amelyik megtiltotta az uborkának, hogy görbe legyen. De akkor sincs minden veszve, ha nem lépnek semmit, mert európai polgári kezdeményezéssel el lehet érni, hogy mindenképp megvitassák a kérdést, garantált, hogy akár egy nap alatt is kerül egymillió közép-kelet-európai polgár, aki ellátja kézjegyével a kérést.
Szomorú lenne azonban, ha így kéne kikényszeríteni Brüsszelből az állásfoglalást, de még ennél is szomorúbb, az Európai Bizottsággal kell kikényszeríttetnünk az élelmiszergyártókból és -forgalmazókból, hogy ne verjenek át, ne tekintsenek az Európai Unió alsóbbrendű polgárainak, és főként, hogy ne kockáztassák az egészségünket. De reménykedjünk abban, hogy sikerül véget vetni az átverésnek, amiről egyébként meggyőződésünk, hogy nemcsak az élelmiszerparra jellemző. A történtek fényében ugyanis nem tűnik már városi legendának, hogy egyazon elnevezés alatt gyengébb minőségű mosógépet vagy hűtőszekrényt gyártanak a közép-kelet-európai piacra, mint a nyugatira. Olyat pedig már e sorok szerzője is tapasztalt, hogy az egyik neves francia kozmetikai óriás samponjának még a színe és az állaga is más volt tőlünk nyugatabbra.
Egyik napról a másikra azonban biztos nem lesz változás. Egyszerű polgárként viszont addig is büntethetjük a multikat azzal, hogy nem vesszük meg azokat a termékeket, amelyekről tudjuk, hogy gyengébb minőségűek, mint nyugati társaik. Ugyanakkor a kialakult helyzetben még inkább indokolttá teszi, hogy amiből csak lehetséges, vásároljunk helyit.
A végén még az a szégyen éri a romániai lakosságot, hogy magyar és/vagy orosz áram és földgáz jön majd a falból.
Bár a román politikumban kétségkívül erős a konkurencia, Nicolae Ciucă liberális pártelnöktől senki sem veheti el az első helyet a hét legszánalmasabb és legröhejesebb kijelentéséért zajló versenyben.
Súlyos, de szükséges döntés volt: Izrael végül bevállalta a kétfrontos háborút az ország népét, államiságát fenyegető terrorszervezetekkel szemben.
Rekordokat dönt a román állam költségvetési hiánya. A túlköltekező kormány valahogy kihúzza a választásokig, de hogy utána mi lesz, arról csak rossz sejtések vannak.
A végén még oda lyukadunk ki, hogy Klaus Iohannis politikai jövője fontosabb Románia sorsánál.
Kialakult az év végi romániai államfőválasztás részvevőinek mezőnye, immár tudjuk, hogy a parlamenti pártok kit küldenek harcba a Cotroceni-palotáért, illetve kik indulnak kisebb alakulatok színeiben vagy függetlenként.
Az Alkotmány 3. cikkelye szerint Románia területe elidegeníthetetlen, ezért is kelt rendszerint közfelháborodást szerte az országban ha valaki – nyilván magyar ember – azt meri mondani, hogy Székelyföld nem Románia.
Immár kijelenthető: Donald Trump egyszerre hihetetlenül szerencsés és hihetetlenül peches ember.
Európa forrong a migránsáradat miatt. Nem csak az éppen lecsengett nagy-britanniai tömegtüntetések jelzik, hogy a hatóságoknak sürgősen lépniük kell, hanem az Európai Unió területén egyre sűrűbben bevezetett határellenőrzés is ezt mutatja.
A korlátozások, a hátrányos helyzetük ellenére a fogyatékossággal élőknek éppen úgy joguk van a sportoláshoz, mint a makk egészségeseknek. Csakhogy ők a fogyatékosságuk típusa figyelembevételével, a részletesen lerögzített kategória alapján versenyeznek.
szóljon hozzá!