VEZÉRCIKK – Körülbelül a romániai demokráciával egyidős a kérdés, hogy miért más ízű a Coca-Cola nálunk, mint Magyarországon, és széles körben elterjedt nemzeti sporttá vált Erdélyben, hogy vadásszuk a német Jacobsot, mert sokkal jobb íze van, mint a Románia számára gyártottnak.
2017. március 05., 23:172017. március 05., 23:17
Ha nem is értettünk egyet az elvvel, elfogadtuk a multik érvelését, hogy minden terméket a bevezetés előtt tesztelnek az adott országban, és a helyi ízlésnek megfelelően alakítják. A minőség azonban nem ízlés kérdése. Márpedig egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy nemcsak az ízekkel játszadoznak, hanem a minőséggel is, és sokkal gyengébb minőségű élelmiszereket küldenek az egykori kommunista államokba, mint például a német piacra. Ez pedig nem lehet eltűrni.
Jogos tehát a visegrádi országok Brüsszelhez intézett kérése, hogy vessen véget a kettős élelmiszer-minőség gyakorlatának. A labda tehát az Európai Bizottság térfelén pattog, türelmetlenül várjuk, mit fog lépni. Nem ad azonban túlzott optimizmusra okot az a tény, hogy Vytenis Andriukaitis egészségügyért és élelmiszer-biztonságért felelős uniós biztos a Magyar Idők napilapnak nyilatkozva közölte: nem megelőzhető, hogy a vállalatok különböző piacokra szánt termékeiket a nemzeti ízlésnek, preferenciának vagy vásárlóerőnek megfelelően dobják piacra. Érdekes hozzáállás ez attól a szervtől, amelyik megtiltotta az uborkának, hogy görbe legyen. De akkor sincs minden veszve, ha nem lépnek semmit, mert európai polgári kezdeményezéssel el lehet érni, hogy mindenképp megvitassák a kérdést, garantált, hogy akár egy nap alatt is kerül egymillió közép-kelet-európai polgár, aki ellátja kézjegyével a kérést.
Szomorú lenne azonban, ha így kéne kikényszeríteni Brüsszelből az állásfoglalást, de még ennél is szomorúbb, az Európai Bizottsággal kell kikényszeríttetnünk az élelmiszergyártókból és -forgalmazókból, hogy ne verjenek át, ne tekintsenek az Európai Unió alsóbbrendű polgárainak, és főként, hogy ne kockáztassák az egészségünket. De reménykedjünk abban, hogy sikerül véget vetni az átverésnek, amiről egyébként meggyőződésünk, hogy nemcsak az élelmiszerparra jellemző. A történtek fényében ugyanis nem tűnik már városi legendának, hogy egyazon elnevezés alatt gyengébb minőségű mosógépet vagy hűtőszekrényt gyártanak a közép-kelet-európai piacra, mint a nyugatira. Olyat pedig már e sorok szerzője is tapasztalt, hogy az egyik neves francia kozmetikai óriás samponjának még a színe és az állaga is más volt tőlünk nyugatabbra.
Egyik napról a másikra azonban biztos nem lesz változás. Egyszerű polgárként viszont addig is büntethetjük a multikat azzal, hogy nem vesszük meg azokat a termékeket, amelyekről tudjuk, hogy gyengébb minőségűek, mint nyugati társaik. Ugyanakkor a kialakult helyzetben még inkább indokolttá teszi, hogy amiből csak lehetséges, vásároljunk helyit.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Megnyugtató válaszok, lehetséges megoldások helyett egyre több a kérdőjel Parajdon azóta, hogy az évtizedek óta nem tapasztalt vízhozammal megáradt Korond-patak május utolsó napjaiban teljesen megtöltötte a sóbányát.
szóljon hozzá!