2011. október 17., 10:262011. október 17., 10:26
Nem érheti kritika az erdélyi magyar politikai-közéleti szervezeteket sem, amelyek identitáskampányuk során a közvetlen megszólítás minden tárházát kimerítették, hogy a közösség tagjai bátran vállalják magyarságukat. Sőt hangsúlyt fektettek a magyarság „technikai kiképzésére”, az űrlapok ismertetésére, a minél nagyobb számú magyar számlálóbiztosok toborzására, ugyanakkor a lehetséges csalások, adattorzítások, túlkapások kiküszöbölésére is.
A jelek szerint a sokak szemében eltúlzottnak tűnő „lakossági tréning” nem volt hiábavaló, hiszen lám, a folyamatban máris megjelentek az „aknák”. A korábbi romániai népszámlálások során szerzett megannyi keserű tapasztalat, az összeírások adatainak hitelességét megkérdőjelező tengernyi információ alapján is felmerül: nem véletlen, hogy a statisztikai hivatal néhány munkatársa éppen a nemzetiségi, anyanyelvi és vallási hovatartozás feljegyzése kapcsán tájékoztatja félre a számlálóbiztosokat. Mint ahogy az sem, hogy éppen Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen biztatják csalásra a cenzorokat, ahol a magyarság lélekszáma a mennyiségen túlmenően különleges lélektani hatással is bír – a többség és a kisebbség számára egyaránt. Hiszen megtörténhet, hogy a népszámlálási törvény és az adatgyűjtés módszertanának torzított alkalmazása esetén Nagyváradon például a jelenlegi 27 százalékról húsz, Marosvásárhelyen a közel 50-ről 30 százalék alá csökken a magyarság számaránya, ami a partiumi nagyváros esetében lehetetlenné tenné az anyanyelvhasználat jogát.
Arról nem beszélve, hogy Erdély fővárosa, Kolozsvár esetében is nehéz lenne bizonyítani a tézist, miszerint az itteni magyarság számaránya 2002-ben a funari adminisztráció „hathatós” ténykedése révén csúszott 20 százalék alá. Viszont ha mindannyian odafigyelünk, a kormányon lévő RMDSZ pedig kiköveteli a szabályok betartását, elejét lehet venni, hogy néhány hamiskártyás elcsalja a népszámlálást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Látogatottsági adatok