2011. október 17., 10:262011. október 17., 10:26
Nem érheti kritika az erdélyi magyar politikai-közéleti szervezeteket sem, amelyek identitáskampányuk során a közvetlen megszólítás minden tárházát kimerítették, hogy a közösség tagjai bátran vállalják magyarságukat. Sőt hangsúlyt fektettek a magyarság „technikai kiképzésére”, az űrlapok ismertetésére, a minél nagyobb számú magyar számlálóbiztosok toborzására, ugyanakkor a lehetséges csalások, adattorzítások, túlkapások kiküszöbölésére is.
A jelek szerint a sokak szemében eltúlzottnak tűnő „lakossági tréning” nem volt hiábavaló, hiszen lám, a folyamatban máris megjelentek az „aknák”. A korábbi romániai népszámlálások során szerzett megannyi keserű tapasztalat, az összeírások adatainak hitelességét megkérdőjelező tengernyi információ alapján is felmerül: nem véletlen, hogy a statisztikai hivatal néhány munkatársa éppen a nemzetiségi, anyanyelvi és vallási hovatartozás feljegyzése kapcsán tájékoztatja félre a számlálóbiztosokat. Mint ahogy az sem, hogy éppen Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen biztatják csalásra a cenzorokat, ahol a magyarság lélekszáma a mennyiségen túlmenően különleges lélektani hatással is bír – a többség és a kisebbség számára egyaránt. Hiszen megtörténhet, hogy a népszámlálási törvény és az adatgyűjtés módszertanának torzított alkalmazása esetén Nagyváradon például a jelenlegi 27 százalékról húsz, Marosvásárhelyen a közel 50-ről 30 százalék alá csökken a magyarság számaránya, ami a partiumi nagyváros esetében lehetetlenné tenné az anyanyelvhasználat jogát.
Arról nem beszélve, hogy Erdély fővárosa, Kolozsvár esetében is nehéz lenne bizonyítani a tézist, miszerint az itteni magyarság számaránya 2002-ben a funari adminisztráció „hathatós” ténykedése révén csúszott 20 százalék alá. Viszont ha mindannyian odafigyelünk, a kormányon lévő RMDSZ pedig kiköveteli a szabályok betartását, elejét lehet venni, hogy néhány hamiskártyás elcsalja a népszámlálást.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Látogatottsági adatok