2009. január 16., 12:572009. január 16., 12:57
A képlet egyszerű. Ha a taláros testület történetesen rendjén valónak találja a Boc-kormány rendeletét, miszerint a jövőben a nyugdíjasok nem juthatnak egy időben állami jövedelemhez is, akkor a krasznai és szilágycsehi kórházak lehúzhatják a rolót, mivel mindkét intézményben kizárólag nyugdíjas orvosok dolgoznak. Mivel kényszerhelyzetben nem az aktív tevékenységet választanák, a vidéki praxisra pedig fiatalabb kollégáiknak nem fűlik a foga, mintegy 35 ezer ember orvos nélkül maradna.
Kormányzati szempontból az alkotmánybírósági vétó első olvasata az, hogy a jogász végzettségű, a törvény betűjének „mindenekfölöttiségét” untig ismételgető miniszterelnök szekundát kapott jogtudományból. Hiszen az állami fizetések és a nyugdíj halmozásának tiltásáról szóló rendeletről ordított, hogy ellentmond az alkotmánynak és a munkához való jogot szavatoló nemzetközi egyezményeknek, arról nem beszélve, hogy korosztályok közötti hátrányos megkülönböztetésre nyújtana alkalmat. Másrészt a Boc-rendeletről lerítt, hogy kidolgozói nincsenek tisztában a romániai közállapotokkal.
Mindemellett a bukaresti nagykoalíció egyelőre nemhogy a kampány során tett ígéretei gyakorlatba ültetését képtelen elkezdeni, de az állam alapvető működését feltételező intézkedésekkel is híjával van. Miközben a román jobb- és baloldal decemberben még nemzetmentőként igyekezett eladni magát, a választók napról napra kénytelenek ráébredni, hogy a jelenlegi hatalom egyszerűen alkalmatlan gátat vetni például a lej mélyrepülésének vagy a munkanélküliség rohamos növekedésének. Arról nem beszélve, hogy a költségvetés kidolgozása csigatempóban halad.
Rossz belegondolni, mi történt volna Romániában az elmúlt hetekben, ha az ország történetesen feleannyira függne az orosz gáztól, mint a térség többi állama.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok